Elvárások útvesztőjében

Meg akarok (KELL) felelni a szüleimnek. Mindenbe irányítani akarnak, soha nem elégedettek velem. Miért halljuk ezt gyakran felnőtt emberektől, akik már maguk is szülők?

Rengeteg oka van! Természetesen, soha nem jó csak az egyik oldalt szemügyre venni. Ha ezt tennénk, könnyen azt mondhatnánk, hogy erőszakos szülők túl magas igényeit képtelenség teljesíteni. A másik oldalról pedig lehet, hogy valaki olyan gyenge, olyan mélyen van benne a gyerekkorából hozott „minta”, hogy felnőtt létére még mindig a szüleinek akar megfelelni? Mindkét megközelítés lehet helyénvaló egyszerre, sőt jellemzően együtt járnak. De NE feledkezzünk meg a harmadik oldalról sem: az elvárások-rol.

Azt akarom, hogy...

A munkámból adódóan számtalan emberrel beszélgettem már. Többször előkerült a gyerekkor kérdése, és persze a szülőkkel „kiépített” viszony. Egyes családokban folyamatosan és kimondva jelen voltak az elvárások ("jól kell tanulnod", "engedelmeskedned kell", "rendet kell tartanod, mert ha nem, stb..") úgy, hogy ha nem tartotta be, büntetésre vagy szeretetmegvonásra számíthatott. Máshol nem voltak állandóan kimondva, de főleg nem volt "mert, ha nem, akkor nem vagy jó, nem szeretlek, büntetést érdemelsz". Az elvárások mégis megvoltak.

Csakhogy a szülők elérték, hogy a gyerek ezeket magáévá tegye. Miután saját magával szembeni elvárássá ért, hogy tanuljon, rendet tegyen, és tisztelje azt, aki megérdemli, a saját ritmusában képes volt alakulni, és legkésőbb fiatal felnőtt korára már ő maga is ezeket az értékeket vallotta magáénak. Így vált szabad emberré, aki nagy valószínűséggel könnyebben tud felszabadult, szabad embereket nevelni a gyerekeiből, mint azok, akiket felnőttkorukban is a szülői szeretet elvesztésének félelme kísért, ha felmerül, hogy valamit nem csinálnak elég jól, ha nem engedelmeskednek.

A veszteségtől való félelem teljes át tudja venni az ember felett az irányítást!

Természetesen az utóbbi típusú családokban sem a teljes zűrzavar uralkodik. A gyereknek szüksége van kontrollra az egészséges fejlődéshez. Ezek hiányában biztosan veszélybe kerülne. És ezt a mostani társadalomban már nem engedheti meg. Meg kell tanulnia, hogy nem szaladunk az autó elé, illedelmesen viselkedünk, nem mászunk át az erkély korlátján, átadjuk a helyet az időseknek, nem nyulúnk a forró tárgyakhoz, stb. Aztán komplexebb dolgokat is: nem nyúlunk bele a másik ételébe, zsebkendőbe tüsszentünk, lehúzzuk a vécét. Meg kell tanulni és MEG KELL ÉRTENI, hogy mi az a kérem és köszönöm!!! Ennyi mindent kell egyenként megtanítanunk? Hála az égnek nem. A legtöbb korlátot úgy állítjuk a gyerekünk köré, hogy szinte észre sem vesszük. Modellként követnek, így megtanulják a számunkra helyes viselkedést (és a helytelent is). Másolnak minket, szülőket. Beszéd, járás, tárgyak neve, nevetés, bánat………

Van, amikor rá kell szólnunk, van, amikor erélyesebben kell fellépnünk, elkapni és vissza rántani, mielőtt bajba sodorja magát. És van, amit százszor is el kell ismételnünk, hogy eredményre vezessen. De egyetlenegy alkalommal sem kell megfélemlítenünk, megaláznunk vagy megfenyegetnünk a cél érdekében. Enélkül is menni fog, mégpedig sokkal jobb eredménnyel. Megértés, szeretett, bizalom. Lehet, hogy nem azonnali a „hatás”, de hosszú távon így tudjuk a legjobbat átadni. Ha a gyerekünk megtanul valamit, büszke lesz magára, és nem pusztán azt éli át: ezt megúsztam, most nem kerültem bajba, nem fognak bántani.

Természetesen ez egy igen hosszú és nehéz út. Nem lehet egy pillanatra sem hátra dőlni és egy kicsit kikapcsolni. A gyermek születése pillanatától az élet végéig 0-24 porba tétel, megpróbáltatás és aggodalom, hogy vajon jól csináljuk, csináltuk-e!

Ehhez tud segítséget nyújtani a hipnózis a  szülőknek:

•       stressz oldás
•       önbizalom
•       bátorság
•       kitartás
•       elengedés
•       türelem

 

Bejelentkezés:

Kósa Attila

HipnóziSiófok📱+36 70 776 7937