Hipnózis Siófok

  Sziasztok! A következő történetben ismerjétek meg Istvánt, aki egy nem mindennapi életen ment keresztül. Nagy mélységekbe nem tudok belemenni, hiszen nehéz lenne egy egész életet megírni 1-1.5 oldalban. De nem is akarok. István megírta a történetét kendőzetlenül, amit muszáj voltam „finomítani” mert tuti a FB törölte volna. Inkább összeültünk és megpróbáltunk egy „szalonképesebb” írást összehozni, ami szerintünk maradhat és nem fog az olvasóban semmilyen „borzongást, riadalmat” elindítani. Mint azt fogjátok látni, hogy már most sokszor használom az „” – jelet. Sokat is fogom, mert muszáj! És akkor átadom a szót Istvánnak…                                                        Sziasztok! Sajnos tudom, hogy nem egyedi eset az, ami velem történt. Többen is jártunk már így. Ezt azért is tudom, mert több olyan segítő csoport tagja vagyok, ahol hasonló eseteken átmentek tudnak találkozni. Egy ilyen helyen találkoztam Sárával, aki elmondta, hogy több pszichológusnál is járt, de er

  „Sziasztok! Annának hívnak és ez most az én történetem. Ez a levél már régebben megfogalmazódott bennem és el is kezdtem írni. Sőt már majdnem be is fejeztem, de valamiért nem tudtam, akkor még hogy hogyan. De hallottam egy telefonbeszélgetést és ezért más lett a vége. Ezért most úgy fogom befejezni nektek, ahogy a végén olvashatjátok.                                                              Annánk hívnak és ez most az én történetem. Ez a levél már régebben megfogalmazódott benne és el is kezdtem írni. Sőt már fejben be is fejeztem. Csak vártam, hogy a végére érjek az életemnek. Úgy akartam ezt a levelet hátra hagyni, hogy a halálom maga az utolsó pár sor. Eddig bírtam elviselni azt a keserűséget, ami egész életemben mérgezte az életemet. Fájdalom és fájdalom van bennem. Rohadok és elpusztítottam magamat. Azért én mert én vagyok, aki viszi ezt a fekélyt magával és engedi, hogy még mindig növekedjen és elhatalmasodjon rajta. Hibáztathatnám a szüleimet, a tanáraimat, az iskol