Ki nevel a végén?
Kedves Olvasóim, Látogatóim! Először is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik követnek és töretelen bizalmat szavaztak nekem a munkámban. Mint tudjátok, időről időre megosztok pár érdekes és elgondolkodtató történetet. A következő pár sort azért írom meg nektek, mert szerintem igenis van helye az oldalon, van mondanivalója és van olyan üzenet tartalma, amin igenis érdemes elgondolkodni!!! Nemrég felkeresett egy anyuka, hogy kisfia (ált. iskola első osztály) viselkedése megváltozott nem a megfelelő irányba és szeretné elhozni hozzám a fiúcskát, hogy megtudjuk, mi van a változás hátterében. A telefonos beszélgetésünknél már jeleztem az anyukának, hogy elég fiatal még a gyerek a hipnózishoz, de mivel magam is apuka vagyok, ezért rábólintottam. Meg is érkeztek a megbeszélt időpontra. Az elején, mint mindig beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés. A kisfiú olyan igazi kis elevenfajta. Nem rossz, nem szemtelen, de látható volt, hogy 1 percet is alig tud nyugodtan ülve mara