Apu nem apu! 😥😮
Sziasztok! Még most is, hogy már mindenen túl vagyok és élem azt az „elengedési folyamatot”, amit sikerült kialakítani Attila segítségével, még így is nehéz megfogalmazni az én történetemet. Főleg úgy, hogy érthető és megérthető legyen az, ami bennem alakult ki egy mondat miatt. A történetem kezdetén én még mégsem születtem. De anyu elmesélte a történteket eléggé őszintén. Néha kicsit ugrálni fogok az idő számegyenesén, de remélem tudjátok majd követni…. A probléma, amivel felkerestem Attilát, hogy nehezen tudtam „elengedni magam”. Ami azt jelentette, hogy hetente egy alakalommal tudtam max wc-zni, ami iszonyatos szenvedés volt. Hogyan is írjam le azt a folyamatot, ami megelőzte a nagyvécézési időszakomat. Mondjuk úgy, hogy ha vasárnap sikerült, akkor hétfőn és kedden csak próbáltam lelkileg és fizikálisan rendbe jönni. A szerda a „pihenő-nyugis” nap, de már inger volt, hogy újra menni kéne. Csütörtök a belső feszültsé