Hipnózis Siófok

  „Verekedek álmomban…” – egy vallomás! Nem is gondoltam volna, hogy valaha kiírom ezt, de talán másoknak is ad majd erőt. 39 éves vagyok, és egész életemben rengeteg veszteséget éltem át. Gyerekkoromban elvesztettem embereket, akiket szerettem, elhagytak, akiket közel engedtem magamhoz, és mindig azt éreztem: nincs idő sírni, nincs idő feldolgozni, „menni kell tovább”. Így hát soha nem adtam meg magamnak azt a lehetőséget, hogy kiadjam a fájdalmaimat. Mindig lenyeltem, félretettem, úgy tettem, mintha minden rendben lenne.   De belül nem múlt el. És a testem ezt szépen lassan elkezdte jelezni. Néhány éve furcsa dolgok kezdtek történni az éjszakáimban. Álmaimban állandóan harcoltam. Kiabáltam, ütöttem, rúgtam. Volt, hogy úgy ébredtem, hogy a takaró a földön hevert, a párnám az ágy másik felén, a férjem meg a kanapén aludt, mert nem bírta mellettem. Eleinte évente csak pár alkalommal fordult elő. Azt hittük, ...

  "A kettős életem béklyója – egy 32 éves nő vallomása" "Mindig hittem benne, hogy a harmonikus párkapcsolat nem a sors ajándéka, hanem a mindennapi figyelem, gondoskodás és kölcsönös tisztelet gyümölcse. Ez a hit hajtott, amikor hat éve elindítottam a blogomat. Arról írtam, hogyan lehet bizalmon és nyíltságon alapuló kapcsolatot építeni. Arról, hogy bátorság kell ahhoz, hogy kimondjuk, mit érzünk. Arról, hogy a titkok lassan, alattomosan mérgezik a szeretetet. És arról, hogy a kölcsönös bátorítás, támogatás milyen erős kötelék két ember között. A blog kinőtte magát: 17.000 olvasó, és a Facebook–Instagram közösségemben több mint 60.000 követő. Büszke voltam, hogy a szavaim emberek életét érintik meg. Üzeneteket kaptam, hogy egy-egy bejegyzésem mentett meg kapcsolatokat, adott erőt a folytatáshoz. Ez az érzés felbecsülhetetlen volt. De miközben másokat tanítottam az őszinteségre, én magam hazugságban é...

  „Elég vagyok? Vagy csak játszom a szerepem?” – az én történetem Amikor belevágtam ebbe a munkába, még nem is sejtettem, hogy egyszer ennyien figyelnek majd rám. Hogy lesznek emberek, akik a szavaimra alapozzák a döntéseiket. Hogy lesz egy közösség, ahol engem követnek, és hogy a saját példámmal mutathatok irányt. Őszintén: eleinte csak élveztem a pörgést, a sikereket, a ranglétrán való feljebb lépkedést. Mindig is bennem volt a drive, hogy többre vágyok, hogy felépítsek valami nagyot. És tényleg jöttek az eredmények. Posztok, visszajelzések, elismerések. Úgy éreztem, minden szinten szárnyalok.                                                                         De közben, valahogy beférkőztek az árnyékok. A múlt és az ottani régi gyerekkori minták. Az a hang belül, ami halkan, de könyörtelenül ...

  „A gyerekek rezgése és a szülők árnyéka” – egy fiatalokkal dolgozó energetikai gyógyász vallomása Amióta csak ezzel a hivatással foglalkozom, egyetlen dolgot biztosan megtanultam: a gyerekek energiamezője törékenyebb, mint bármi más. Minden rezdülést, minden árnyalatot átvesznek a környezetükből, főleg a szüleiktől. És itt kezdődik az én munkám igazi próbatétele.                                                                 Csak fiatalokkal dolgozom. Azokkal, akiknek a lelke még formálódik, akik még nem tudják, hogy az a nyugtalanság, ami a mellkasukban feszít, nem is az övék. Akik nem értik, hogy miért nem tudnak aludni, miért fáj a hasuk, vagy miért érzik magukat állandóan idegesnek, pedig „minden rendben” van körülöttük. Szeretve, támogatva, gondoskodva van róluk. De ők csak érzik a hullámokat. Érzik anya és apa...