Nem egymással van baj!

 

Nem számít, hogy most egyedül vagy párban vagy. A belső terheid ugyanúgy hatnak rád, a kapcsolataidra, a döntéseidre, az életed ritmusára. Amikor ezek a régi lenyomatok oldódni kezdenek, nem csak „jobb társ” leszel, hanem jobban leszel önmagaddal is.

 

                                                                   

 

 

És innen már másképp lehet jelen lenni nőként, férfiként, társaként, szülőként. Ez a munka nem arról szól, hogy megjavítsuk a másikat. Hanem arról, hogy le tudjuk tenni azt, ami már nem szolgál,

és egy könnyebb, őszintébb, élhetőbb életritmus felé mozduljunk el egyedül is, együtt is.

 

Amikor két ember együtt él, mégis külön irányba halad. Egyre gyakrabban találkozom ezzel a helyzettel a munkám során. Férfi és nő együtt élnek. Van közös múltjuk, sokszor közös gyermekük, közös mindennapjaik. 

 

És mégis… mintha két külön pályán mozognának.

 

Nem vitában. Nem feltétlenül konfliktusban. Hanem finom, lassú eltávolodásban.

Mintha mindketten mennének a saját útjukon, csak éppen nem egymás mellett, hanem egymástól elfelé.

 

És fontos kimondani:

 

Nem az a cél, hogy ugyanarra az útra kényszerítsük őket.

Nem az a megoldás, hogy egyikük feladja önmagát a kapcsolat kedvéért.

A valódi egyensúly nem az összeolvadásból születik, hanem abból, hogy két külön út képes egymás mellett haladni.

 

Kéz a kézben. Nem húzva, nem tolva. Hanem figyelve.

Miért borul fel az összhang?

 

A férfi és a nő ma rengeteg terhet hordoz sokszor anélkül, hogy tudna róla.

Nem csak a saját történetét. Hanem családi mintákat, kimondatlan elvárásokat, generációkon átörökített feszültségeket.

 

A nő gyakran túl sokat visz. Érzelmileg, mentálisan, felelősségben. A férfi pedig vagy visszalép ebből, vagy túltolja az irányítást.

 

Így alakul ki az a láthatatlan diszharmónia, ahol:

 

• a nő nem érzi, hogy valóban mellette állnak

• a férfi nem érzi, hogy bíznak benne

 

És egyik sem rossz szándékból történik. Egyszerűen elveszik az egymásra hangoltság.

 

Amit valójában mindketten keresnek: 

 

A nő nem irányítót keres.

És nem is passzív társat.

 

A férfi nem alárendelt szerepre vágyik.

És nem is hatalmi fölényre.

 

Mindketten kapcsolódni szeretnének.

 

Olyan térben, ahol:

 

• lehet dönteni, de lehet kérdezni is

• van irány, de van rugalmasság

• van erő, de van érzékenység

• van önállóság, de van közös ritmus

 

Ez az a pont, ahol a kapcsolat nem egymás ellenében működik, hanem egymás mellett.

Miért fontos ez most?

 

Azért írom ezt le így, mert hipnózis-terapeutaként egyre nagyobb hangsúlyt kap a munkámban a párkapcsolati dinamika. Nem tanácsadás szinten. Nem „ki mit csináljon másképp” módon.

Hanem mélyebb szinten.

 

Ott, ahol a test emlékezik. A tudatalatti reagál. És a kapcsolatban megjelenik mindaz, amit külön-külön még nem rendeztek magukban.

 

Amikor ezeken a rétegeken elkezd oldódni a feszültség, akkor történik meg az, amit kívülről sokan „csodának” látnak:

 

– több türelem

– kevesebb harc

– több megértés

– kevesebb védekezés

 

Nem azért, mert a másik megváltozott. Hanem mert az összhang visszatért.

Nem közös útra terelés. Hanem közös jelenlét.

 

A cél nem az, hogy a férfi és a nő ugyanúgy gondolkodjon. Nem az, hogy mindig egyetértsenek. És főleg nem az, hogy feladják önmagukat.

 

Hanem az, hogy:

 

•a férfi meg tudjon maradni a saját erejében úgy, hogy közben kapcsolódik

•a nő meg tudjon maradni a saját érzékenységében úgy, hogy közben biztonságban van

Ez az a finom egyensúly, ahol a kapcsolat nem húz vissza, hanem megtart.

 

HISZEN!!!

 

A férfi és a nő nem egymás problémája. És nem egymás megoldása. De egymás tükrei. Amikor ez a tükör nem harcot mutat, hanem együtt haladást, akkor a kapcsolat nem teher lesz, hanem erőforrás. És ez nem elmélet. Ez egy olyan állapot, ami újra és újra megteremthető, ha van rá figyelem, tér és belső munka.