Anyai szeretet!

Anyai szeretet

 

Vannak olyan terápiás vendégek, akik olyan problémával keresnek fel, ami több alkalmat is igénybe vesz, mire megvan a megoldása. És olyan is van, amire elég egy vagy két alkalom. De a folytatás már egy másik történet! 

   

Fiatal hölgy (legyen Ági) keresett fel azzal a kérdéssel, hogy születése óta állandó feszültség és távolság van közte és az édesanyja között. Ez hol felerősödik, hol alábbhagy, de soha sem tűnik el teljesen. Elmondása szerint számtalanszor próbálta megtalálni, hogy mi miatt lehet ez közöttük, de az anyja mindannyiszor elutasította ezt a fajta beszélgetést. A történthez még hozzá kell tenni, hogy igen korán, mindösszesen 17 éves volt az anyuka, mikor megszülte lányát, az apuka soha se volt velük.  

Az első alkalommal mikor találkoztam Ágival, akkor részletesen elmondta életének minden bántását, amit az anyukájától kapott. Viszont nem tudta megmondani, hogy hogyan vagy mivel haragíthatta meg ennyire az anyukáját. Semmilyen emléke nem volt arra vonatkozóan, hogy mi lehetett a kiinduló pont vagy, hogy hol kezdődött minden. Csak annyi volt a tudatalattijában is, hogy már egészen kicsi kora óta elutasítóan viselkedett vele az anyukája. Fogantatásával kapcsolatban csak annyi tudott mondani, hogy egy átbulizott éjszaka eredménye lett. A nagyszülei meg ráparancsoltak fiatalkorú édesanyjára, hogy vállalnia kell a következményeket! Itt lett számomra világos, hogy nem Ágival lehet elindítani a változást. Mondtam neki, hogy legközelebb, ha hajlandó, akkor jöjjön el az anyukája. Természetesen ehhez egy kis cselhez kellett folyamodnia Áginak, mer tudta, hogy anyukája nem jönne el. Ezért azt mondta neki, hogy itt a lehetőség és bebizonyíthatja, hogy minden a lánya hibája, amit Ági el is fog fogadni. A következő alkalommal megismerhettem az anyukát, aki nagyon kimért és távolságtartó volt. Az első percekben kijelentette, hogy nincs sok ideje, ezért kezdjük is el. A kérdéseimre pár szóban vagy egyáltalán nem volt hajlandó válaszolni. Arra kérdésemre, hogy miért ilyen távolságtartó a lányával szemben, csak kitérő és sablonosnak mondható választ adott. Mondtam neki, hogy akkor nézzük meg, hogy mi van a tudatalattijában és így végre a lánya békén fogja hagyni.

A következő kérdést Ági tette fel az anyukájának, amikor már hipnózisban volt: miért viselkedsz velem így gyerekkorom óta?

A válasz elég nagy csendet hagyott maga után:    

Azért mert nem volt olyan könnyű kipréselni a testemből egy másik nőstényt. Ráadásul az a valami még éveken keresztül rombolta a testemet és az életemet. És amikor rád nézek, akkor önmagam fiatalabb énjét látom, aki előtt ott van az egész élet. Tőlem pedig már fiatal koromban elvetted, mert meg akartál születni. És mi maradt nekem? Egy emberi roncs test, amit a születésed, szoptatásod teljesen tönkretett. Tudod lányom, egyik anya se szereti igazán a lányát, mert tönkretesztek minket és állandó arra emlékeztettek, hogy mi mindent áldoztunk fel értetek.

Ági a hallottak miatt sírva kirohant a szobából. Az anyukát „visszahoztam”, de úgy hogy mindenre emlékezzen. A csendet az anyukája törte meg azzal, hogy végre megtudta fogalmazni azt, ami benne volt, de ő sem számított arra, hogy így fog hangzani.

Nekem viszont csak az utolsó mondata csengett vissza, hiszen ott már többes számban beszélt az érzéseiről. Itt volt az a pont, amikor már nem Ágival kellett foglalkozni első körben, hanem az anyukával, mert ő hozza magával ezt az örökletes családi problémát. Valahol a családfában elindult egy folyamat, amit Ági anyukája is megörökölt. Mikor Ági visszajött, elmondtam, hogy merre kellene továbblépni annak érdekében, hogy megoldódjon a kialakult helyzet. Mindenki meglepetésére anyuka is belement, hogy közösen foglalkozzunk a problémával. Többszöri találkozás után sikerült megtalálni a kiinduló pontot és feloldani. Mára már ott tartunk, hogy anya és lánya egyre közelebb kerülnek egymáshoz, mert a kiinduló pont már teljesen más, mint ami volt!