Bizalom ?!?!

 

Ha nincs kommunikáció, akkor már nincsen bizalom sem!

                                             

Sziasztok! 

Számtalan vendégem volt már, akik azért kerestek fel, mert a párkapcsolatukban eltűnt a bizalom. Természetesen ennek is rengeteg okával találkoztam, de a legtöbbször azért, mert valamelyik fél oldaláról olyan dolog történt, amin másik fél nem tudott tovább lépni. És hogy miért? Na ennek aztán tényleg annyi változatával találkoztam, hogy Dunát tudnék rekeszteni. A következő történetet azért „választottam” a számos elküldött történetből, mert rengeteg olyan tényező van benne, ami miatt „máshol” már egy miatt is megtörtént volna bizalomvesztés.

Tímea és István életében jól kivehető, hogy ha nem megfelelő a kommunikáció egy kapcsolatban, akkor olyan folyamatok tudnak elindulni, amik a bizalomvesztéshez vezetnek. Történetüket közösen írtuk meg, de az én nézőpontomból lesz bemutatva, mert úgy láttuk, hogy így lehet a legjobban rálátni a folyamatokra.

Tímea és István mikor felkerestek, akkor már tíz éve életek együtt és hat év után házasodtak össze. Mikor összeházasodtak, akkor mind a ketten azt szerették volna, hogy csak két baráttal elmennek az anyakönyvvezetőhöz és kész is. Ebben támogatták is egymást, de azt nem mondták el, hogy miért. Azt viszont természetesen tudták a másikról, hogy nincsenek jóban a szüleivel. Még egy két részletet is tudtak, de soha nem firtatták a másik dolgait. Mind a ketten nagyon sok mindent titkoltak és bőven volt már mit a szőnyeg alá söpörni és nem is akarták, hogy foglalkozva legyen velük.

Tímea családi háttere nem éppen a „legideálisabb” volt mikor megszületett. A szülei állandóan veszekedtek és miután ő is megérkezett még több veszekedés lett. Majd a szülők úgy gondolták, hogy a második gyerek mindent megold és jött a hugica. De semmi pozitív változás nem történt. Ekkor már Tímea hatéves volt és értette, felfogta, hogy mi megy körülötte. Csak éppen rosszul értelmezte a folyamatokat, mert gyerek volt. Nem tudta, hogy mi miért történik körülötte és ezt raktározta el magában. Úgy nevelkedett, hogy a gyerek csak a rossz és baj forrása.

István gyerekkora sem mondható átlagosnak. A szülei nagyon szegények voltak és minden egyes forintért keményen megdolgoztak. Majd egyre jobb lehetőségekért küzdöttek meg és a saját vállalkozás indítása is összejött. Egyre jobban ment nekik és egyre több lehetőségük lett, ezért mindent egyszerre akartak bepótolni, amit régebben nem tehettek meg. A szülők annyira nem voltak képesek kezelni a „lehetőségeket”, hogy elkezdtek „bűnbakot” keresni minden területen, hogy miért nem hamarabb jöttek egyenesbe. Miért nem tudnak bármit megengedni maguknak. És a két szülő a gyerek felé fordult. Azért nem tudnak bármikor elutazni, mert a gyerek iskolába jár. Azért nem tudták hamarabb elindítani a vállalkozást, mert a gyerekkel kellett foglalkozni. És így tovább.

Szóval Tímea és István is kapott bőven és hozta magával a lelki terheket. Nem akartak foglalkozni velük, csak valahogyan nem gondolni rájuk. De az évek során már annyi minden került a szőnyeg alá, hogy emiatt elkezdtek egymástól eltávolodni. Olyan mértékben, hogy már csak két lakótárs voltak egymásnak. Amikor meg felmerült bennük a gyermekvállalás, akkor robbant a bomba mind a kettőjükben. Egyikük sem volt képes beszélni a saját belső fájdalmáról és mindarról, amin át kellett menniük. Nem akartak gyereket és ezt mind a ketten tudták, de kimondani nem merték és inkább tovább menekültek egymás elöl. Majd felütötte a fejét a féltékenység. A másikra hárítottak mindent, amit csak lehet és olyan dolgokat próbáltak rábizonyítani a másikra, aminek semmi valóság alapja nem volt. István volt az, aki egy idő után belefáradt abba, hogy bizonyítsa az ártatlanságát, de Timi nem tágított. És mivel István kiszállt a játékból, ezért magára maradt. Olyan képtelen dolgokat rakott össze a fejében, amik a legborzasztóbb rémálmában lenne csak helyük. Volt ott minden a megcsalás, bántalmazás vagy hogy István szexmunkásnak fogja őt eladni, stb. Teljes bizalomvesztés történt és ennek végig hangot is adott, ezért meg István vesztette el a bizalmát Timi irányába. És már elkezdett kifordulni a kapcsolatukból, amit el is mondott Timinek. Timi persze diadalittasan hangoztatta, hogy Ő tudta és megmondta, hogy másik nő van a dologban. 

Mikor eljöttek hozzám, akkor már csak azért, hogy valaki helyettük mondja ki, hogy ennek a kapcsolatnak vége. De az a valaki nem én voltam. Nem kapták meg tőlem azt, amit akartak. Teljesen más irányból közelítettem meg a történetüket és így mind a ketten azt kapták, amire igazán szükségük volt. Képesek voltak megbeszélni mindazt, ami a szőnyeg alatt volt. Képesek voltak felnőttként és emberként megbeszélni azokat a gondolataikat, átélt negatív tapasztalataikat, amiket eddig titkoltak a másik elől. És végre Timi is megtudta, hogy István a kapcsolat kifordulása alatt nem azt értette, hogy másik nővel volt, hanem csak elkezdett albérletet keresni.

Az ő történetükből is jól látszik, hogy a nem megfelelő kommunikáció milyen fájdalmakhoz tud vezetni.

Mára már nincsenek „csontvázak a szekrényben (István mondogatta sokat ezt), amiktől félni kellene. Újra egymás felé haladnak és sokkal jobban kezdik megismerni és értékelni egymást.