Írónő - 2.levél

 

Sziasztok!

Mivel Attilával megbeszéltük, hogy a történetem két részletben lesz elérhető, ezért jövök is a második résszel. Talán ez nem lesz már annyira sokatmondó, hiszen a történetemet teljes egészében megismerhettétek. De talál inkább abban lesz mégis különleges, hogy bemutathatom azokat a csodálatos lépéseket, amiken keresztül tényleg vissza tudtam kapni önmagamat. Egy olyan hihetetlen és magával ragadó cselekménysorozaton mentem át, amihez képest még hasonlót sem tapasztaltam egész életemben. 

                                                          

Így már remélem, kellőképpen felcsigáztalak Téged kedves olvasó, hát vágjunk is bele. És onnan fogom folytatni, hogy:

Az előadáson egy nagyon közismert hölgy váltott pár szót Attilával, aminek én is szem és fül tanúja lettem. Na persze nem azért, mert hallgatóztam, de hát sorban álltunk és nem tartottunk már akkor távolságot, mint a COVID alatt. Így mindenki tökéletesen hallotta, hogy ki mit beszél, mond. Velem is ez történt. Csak álltam és némán hallgattam, amit ez a magyar hölgy mond Attilának. Majd azt mondta, hogy köszöni és hálás neki amiért rá is szakított időt arra a párnapos elvonulásra!

MICSODA???

ELVONULÁS???     

PÁR NAPOS???

Csak úgy üvöltöttek a fejemben a kérdések és gondolatok. Mit takarhat az elvonulás? Lehet több napot is terápiával tölteni? Ez most full 24 órás foglalkozásokat foglal magába? Stb…??? Mire sorra kerültem már ismét annyi kérdésem volt és annyi választ szerettem volna kapni, mint a legelső alkalmak során. Persze megköszöntem Attilának a segítséget és az előadás alatt átadott rengeteg gondolatot. De muszáj voltam rákérdezni, hogy mit is takar az elvonulás, amit meghallottam. Csak annyit mondott, hogy nagyon szívesen elmeséli, csak akkor egy picit várjak, míg a többiekkel is vált pár szót. Természetes, hogy vártam, de nem tétlenkedtem addig. Megkerestem a tömegben azt a hölgyet, hogy tőle is tudjak kérdezni. A nevét szándékosan nem fogom megírni, mert biztos vagyok benne, hogy nem szeretné itt olvasni és mert Attila is megkért, mikor úgy döntöttem, hogy megírom a teljes történetemet.

Az említett hölgy, akit én most önhatalmúlag Szilvinek fogok elnevezni, nagyon kedves és segítőkész volt. Elmondta, hogy életének jelentős részét külföldön tölti, ott van kialakítva az élte. De történtek olyan folyamatok, amiket nem tudott megoldani. Sok terapeutát, pszichológust keresett már fel, de senki sem tudott nála tényleges változást elindítani. Mikor egyszer újra Magyarországon járt, akkor egy barátnője említette neki Attilát, mert panaszkodott neki, hogy senkit sem tudott találni, aki tudott volna segíteni neki. (itt most egy kicsit nagy lépésekben fogok haladni, hiszen nem az Ő történetét szeretném megírni). A lényeg, hogy elkezdett Attilához járni mikor itthon volt, de azt kevésnek érezte, ezért egy egész napot volt nála. MINT ÉN! Majd eljutott arra szintre, hogy ezek az egész napok is kevesek neki, mert havonta max. egy alkalom jutott a problémájának megoldására. Ezt el is mondta Attilának, hogy ez neki nem túl hatékony, nincs benne intenzitás. Persze tudta jól, hogy ez csakis miatta van. (ugrok egy nagyot) Attilával kidolgoztak egy több napos tréningsorozatot egy elvonulás keretében, ahol teljesen ki tudta Attila szakítani a saját életéből. Így egy nagyon intenzív és hatásos terápiás napokat állítottak össze, aminek eredményeképpen teljesen kicserélődött.

És itt be is fejezem Szilvi történetét, mert a többi már semmilyen képen sem lenne publikus az én tollamból.

Kis idő után megkerestem Attilát, aki még pár ember társaságában beszélgetett. Mikor újra én kerültem szembe vele, akkor megkérdezte, hogy eredményes volt a mai napom? Sok kérdés és kevés válasz, de nem panaszkodom, mosolyogtam rá. Elmondtam neki, hogy beszélgettem Szilvivel az elvonulásról és nagyon megfogott engem is. Attila lemondta, hogy szinte csak olyan vendégeknél van ilyen, akik nagyon elfoglaltak. Nagyon nehezen tudnak lecsendesedni vagy éppen sehogy sem. És emiatt kell náluk egy nagyon intenzív sorozatot elindítani, hogy több napon keresztül csakis a feladatukra tudjanak koncentrálni. Elmondta, hogy ezt az elvonulást egy híres hölgy vendége hozta fel neki, aki már nagyon szeretett volna kiszakadni a saját életéből. Sokáig távol tartotta magát ettől, de a „mi baj lehetne” elv alapján összeállította a három napos tréningsorozatot és belevágtak. (itt most megint elengedem ezt a történetet)

Mikor én is jeleztem neki, hogy szeretnék részt venni egy elvonuláson, akkor nagyon meglepődött, de kedvesen fogadta. Mondta, hogy rendben és hogy valamikor beszéljük meg a részleteket. (itt egy kicsit gyorsítok). Megbeszéltük és eljött az elvonulás napja. Nem untatlak kedves olvasó a részletekkel, főleg azért nem, mert itt aztán olyan mélységekbe vitt bele az önismereten keresztül a saját lényem megismerésébe, hogy azt leírni még nekem is nehezemre esne. De nem is akarom. Az az enyém és csak is az enyém! De annyit még magáról az elvonulásról szeretnék írni, hogy milyen fantasztikus gyakorlatok voltak abban a három napban. Hipnózis terápia, különböző légzésgyakorlatok, bioenergetikai testkezelés, önismereti tréningek, meditáció, test trauma tréning. És számtalan olyan technika, mivel sokkal közelebb kerültem önmagamhoz és sokkal jobban megerősítettem magamat minden olyan folyamatban, amivel saját magamat tudom támogatni és erősíteni.