Helló Új Élet!

 

Kedves Attila!

Köszönjük, hogy időt, energiát szakítottál kis barátnői csoportunkra. Köszönjük, hogy mindenkinél kiürítetted azt a bizonyos hátizsákot. Már pár hét is eltelt, hogy eljöttél hozzánk és segítettél nekünk. Azóta folyamatosan találkozunk, beszélünk, hogy kinek mik a tapasztalatai, miket vettek észre a saját életükkel kapcsolatban. Említetted, hogy szívesen vennél egy beszámolót, visszajelzést tőlünk, amit megosztanál az oldaladon. Nem felejtettük el, de kellett egy kis idő, míg mindenki rendezi a változásokat és össze tudja foglalni a történteket. Mivel többen mondták nekem, hogy a saját nevüket nem szeretnék leírni, ezért azt találtuk ki, hogy mindenki Laura néven írja meg a tapasztalatait. És mint kérted, az életkorunkat is megjelöltük.

                                                          

Laura - 26    

Szia! Nekem a legfontosabb az volt, hogy az exemet el tudjam engedni. Nagyon sokat bántott és rengeteget rombolt rajtam. Nehéz és gyötrelmes kapcsolaton és szakításon vagyok túl, de sokáig képes volt még a külön költözés után bántani az emlékeivel és tetteivel. Köszönöm, hogy már nem fájnak azok a megélt, átélt folyamatok, amik nem hagytak nekem békét. Most már alszok és pihenek. Nem rettegek, csak reménykedve várom a holnapot. Köszönöm

 

Laura – 35

Kedves Attila! Soha nem gondoltam volna, hogy az anyagiak területén olyan öröklött akadályok vannak bennem, amiket Te megtaláltál bennem. Sohasem értettem, hogy miért nem jön a befektetett munka gyümölcse. Mindig 101%-ot adtam magamból és éppen, hogy csak a felszínen tudtam maradni. De amióta elköszöntem azoktól a blokkoktól, azóta másképpen élek. Természetesen nem lettem pár hét alatt milliárdos. De már tudom, hogy nem játszadoznak velem azok a folyamatok, amiket szülőktől, nagyszülőktől kaptam, örököltem. A gondolkodásomon látom a legjobban, hogy másképpen vagyok jelen az életemben. Köszönöm Neked.

 

Laura – 31

Hali! A tréningen nem voltam az a beszédes típus, de most már tudom, hogy miért. Mert nem a saját életemet éltem. Minden cselekedetem az a szülőket és minden felmenőmet utánozta. A képzés óta sokat érdeklődtem a családomról, családfámról. Hihetetlen, hogy mennyi mindent kaptam abban a hátizsákban és, hogy csak ebből a készletből tudtam meghozni a döntéseimet. De azok nem mindig voltak a legjobbak. Már tudom, hogy miért voltam csendes, szótlan. Miért helyeztem másokat magam elé. A miértekre már megvan a válasz és ezt köszönöm neked.

 

Laura – 44

Szia Attila! Én csak köszönöm, hogy már nem fájnak azok az emlékek, amiket gyerekkoromban átéltem. Nehéz volt idáig eljutnom úgy, hogy képtelen voltam bízni az emberekben. Sőt, ha valaki közelebb került hozzám, akkor még jobban bezárkóztam. Nem járok még társaságba, de a munkahelyemen mosolyogva szemlélik, amikor ebédnél csatlakozom hozzájuk. Nem erőltetik a beszélgetést, de örülnek és én is örülök, hogy már közöttük vagyok. Köszönöm, hogy a segítségeddel kinyitottuk az ajtót és én beléphettem rajta. Köszönet érte.

 

Laura – 41

Szia! Úgy érzem, hogy megtörtént a megtörténhetetlen. Alszok és nincsenek rémálmaim. Alszok és nem sírok. Alszok és nem fájnak az emlékek. Alszok és kipihenten ébredek. Alszok és nem vettem be altatót. Alszok és nem vettem be nyugtatót. Elengedtem a múltamat és ez minden kinccsel felér nekem. Köszi

 

Laura – 51

Kedves Attila! Nagyon vártam a tréning napját. Már nagyon elvoltam fáradva. Láttad, észrevetted rajtam és én el is sírtam magam. Köszönöm, hogy egy kicsit szántál rám időt és arrébb tudtunk menni a többiektől. Nagyon régen volt már, hogy valaki meghallgatott és figyelt rám. Amióta Márton, a férjem meghalt, azóta nem találtam a helyemet. Nagyon nehéz volt nélküle. Érzem a jelenlétét, de már nem szomorít el a hiánya és csak a jóra és szépre gondolok. Köszönöm és kívánom, hogy sokáig legyen erőd még segíteni az embereknek.

 

Laura – 38

Kedves Mester! (bocsi, de nem hagyhattam ki) Elvégezted amiért jöttél és én azóta sokkal jobban teljesítek. Már teljesen kitudom zárni külvilágot, mikor a pályára lépek. Nincsenek zavaró körülmények, csak a célt látom és azt, hogy hogyan tudom elérni. Tiszták és célirányosak a gondolataim!

 

Laura – 29

Szia! Hoztam olyan döntéseket, amiket nem bántam meg, mert én hoztam. Nem kényszerített senki sem, hogy azt tegyem, amit tettem. De nem hittem volna, hogy ennyi idő után is még mindig görcsbe rándul a gyomrom, ha valaki becsönget hozzám. Nehezen vagy inkább sehogy sem tudtam átlépni a múlton. Viszont az elmúlt pár hétben megéreztem azt a szabadságot, amit már régen nem éreztem. Nincsen bennem már szégyen, félelem, kiszolgáltatottság érzése. Bár még lassan és talán kicsit nehezen, de már Én irányítok és nagyon tetszik ez az új életforma. Köszönöm