Nőiesség és Intimitás Tréning
Sziasztok!
Pár hete felkeresett Lídia (tudjátok, a neveket mindig
megváltoztatom), aki elmondta, hogy szeretne egy egynapos Elme Tréninget kérni
önmagának és a barátnőinek, ismerőseinek. Többen vannak a környezetében,
akiknek hasonló feladatok jöttek elő az életükben. Megbeszéltük, hogy a
Nőiesség és az Intimitás területén vannak elakadások, ezért ezt a területet
szeretnék tehermentesíteni, erősíteni. Most kaptam tőlük egy levelet, amit
természetesen az engedélyükkel szeretnék veletek megosztani. Annyit pluszban
kértem tőlük, hogy az életkorukat, hadd írjam a „fantázianevük” mellé, hogy
ezzel is mutatni tudjam, hogy mennyire hasonló megoldandó feladatok vannak.
Lívia – 41 (ő volt a szervező, aki megkeresett)
Kedves Attila!
Köszönöm, vagyis inkább köszönjük, hogy eljöttél hozzánk és végig csináltad azt
a napot velünk. Tudom, láttam és most már be is merem vallani, hogy voltak,
akik nagyon ellenálltak az elején és ezt jelezték is nekem. Pedig mindenki maga
döntött, hogy jönni akar. Na, mindegy. De jó volt látni, ahogyan lépésről lépésre
ledolgoztad ezt a távolságot. Köszönöm, hogy ennyire aprólékos és szerte ágazóan
foglalkoztál velünk. Már azt is megbeszéltük, hogy mindenki többet kapott, mint
amiről beszéltünk, mert nem csak a nőiességet tetted rendbe. Olyan jó érezni,
hogy azok a gondolatok és érzések már nem akadályoznak, amik eddig nem
engedték, hogy teljesen a magam ura legyek. Köszönöm
Tamara – 39
Szia!
Amikor hallottam erről a lehetőségről eléggé megijedtem, de
akartam is. Minden percem és gondolatom a család, szülők, munka körül forgott.
Éreztem, hogy magamtól teljesen eltávolodtam. Már nem éreztem magam nőnek csak
egy embernek, aki gépiesen teszi a dolgát. Minden olyan egyhangú volt. A munka,
a családdal való foglalkozásom, az intimitás a férjemmel, minden. Már nem
éreztem és nem is tudtam felfedezni azokat a plusz dolgokat, amik meg tudnának
érinteni. Tényleg minden egyhangúvá vált. Az elmúlt hetekben egyre jobban
találok vissza önmagamhoz, ahhoz, aki régen voltam. Újra látom azokat a
dolgokat, amik boldogsággal töltenek el és újra nőnek érzem magam, és nem csak
egy robotnak. Újra át tudom magam adni azoknak az érzéseknek, amiknek már régen
nem.
Edina – 43
Szia Attila!
Tudom, hogy kemény dió lehettem neked, de az első szünetben
való beszélgetésünk alkalmával nagyon betaláltál azzal a kérdéseddel. Ott
mutattad meg nekem, hogy érted, hogy mi az, ami bennem zajlik és, hogy már tudod
is, hogy hogyan tudnék ezen túljutni. Ezután nagyon nagy elvárásokkal indultam
neki a napnak. És igazad volt. Voltam én mérges, boldog, dühös és közömbös. De
legjobban az tetszett nekem, hogy végig azt éreztem, hogy most csak is magamért
teszek és közben senki másnak nem akarok megfelelni. És ezt azóta is érzem.
Köszönöm az egész napot és a segítséget. És ha legközelebb is lesz ilyen egész
napos képzésed, akkor velem biztosan fogsz találkozni.
Csepke Dettina – 30
Legkedvesebb Agyvarázslóm!
Azt hiszem, nekem már csak ezen a néven maradsz meg, mert
amit Tőled kaptam, azt soha nem fogom elfelejteni. El se tudtam képzelni, hogy
mennyi minden cseszegetett engem minden nap, amíg fel nem ismertem a
segítségeddel. Minden egyes alkalommal, amikor mentem hipnózisba, újabb és
újabb területeket tudtam megtalálni és kitakarítani. Ez nagyon felemelő érzés
volt. Még mindig azt tapasztalom, hogy egyre több területen tudom magamat
előtérbe helyezni és egyre jobban tudom megélni a nőiességet és az intimitást.
Ez egy hihetetlenül felszabadító érzés, hogy közben nincsen bennem szorongás,
félelem, ez csodálatos. Köszönöm és köszönöm!
Dominika és Rebeka 25 – 27
Szia! Sokáig úgy voltunk, hogy nekünk csak ennyi jutott,
ebbe bele kell törődnünk. Nekünk ezt a lapot adta az élet, ezért ehhez kell alkalmazkodnunk.
Már ott tartottunk, hogy megpróbálunk külön – külön utakon járni és rend
betenni az életünket, úgy ahogyan tudjuk, mikor Livi szólt nekünk, hogy szervez
egy jó kis csajos napot. Hát nem erre gondoltunk és nem arra, hogy egy pasi jön
el a csajos napra. De Livi ismer minket, ezért rábólintottunk. Minden egyes
szünetben hihetetlenül vettük észre, hogy mind a ketten ugyan azt az utat
járjuk be és ugyan azokkal az akadályokkal találkoztunk és ugyanazokat a
családi mintákat kaptuk meg. Ez is és még sok más is megerősített minket abban,
hogy nekünk továbbra is kéz a kézben kell haladnunk. Azóta mind a ketten
érezzünk, hogy a helyünkre kerültünk, de már másképpen. Már nem ugyan azok vagyunk,
mint pár héttel korábban. Már boldogabbak vagyunk. Már érezzük a másik
jelenlétét. Már tervezgetünk és haladunk.
Zsanett – 33
Kedves Attila!
Mit is írhatnék egy ilyen nap után. Sőt, ilyen hetek után.
Talán csak annyit, hogy nőnek érzem magam és már újra megélem a nőiességemet és
az intimitást. Nem kell megjátszanom magam. Nem kell, hogy elrejtsem azt, ami
fáj. Nem kell és nem is akarom alárendelni magam másoknak. Nem kell magamban
sírni, mert valami rossz, valamit nem akarok, valami nem jó nekem, DE nem
mertem kiállni magamért. Már tudom, hogy ki vagyok, mit akarok, és hogy mit
szeretnék és hogyan. Tudom, hogy milyen korlátokat léptem át. Tudom, hogy mi az,
ami boldogságot tud adni nekem. Tudom, hogy azután a nap után én más ember, NŐ lettem
(végre).
Odett – 34
Szia!
Én mondtam Líviának, hogy nem szeretnék beszámolót írni a
történtekről, mert olyan súlyos dolgok történtek velem és olyan sokáig rágtak
belülről, hogy nem szeretném ezeket leírni. Lívia azt mondta, hogy csak a
Nőiesség és Intimitás tréninggel kapcsolatban kellene írnom pár sort a tapasztalataimról.
De hogyan tudnám elmondani, hogy mi van azóta velem, hogyan értené meg bárki
is, aki nem ismeri azt, hogy mi történt velem. De akkor röviden (nagyon
röviden) nekikezdek. Hihetetlenül ki voltam szolgáltatva a páromnak, aki
szabályosan uralkodott rajtam. Hosszú évek folyamán változtatott olyanná, aki
az ő játékszere lett. Semmit, de semmit sem tehetem az engedélye nélkül. És
amikor már csak egy darab senki voltam, egyszerűen lelépett. És onnantól kezdve
marcangoltam magamat mindenért. Én hibáztam? Ő volt a hibás? Talán keresni fog?
Nekem kellene keresni? ÉS még sorolhatnám. A lényeg a lényeg, hogy már nem
sírok. Nem kell lámpafény, hogy el tudjak aludni. Nem kell felnem attól, ha a mosogatóban
marad este egy vizes pohár. Nem öltözködők úgy, mint egy özvegy. Élek és
lélegzek. Nevetek és boldogság van benne. Lelkes vagyok. Nő vagyok és
párkapcsolatot akarok!
Panka – 37
Én sírtam is és nevettem is. És ez mindent elmondott arról,
hogy, azon a tréning napon mi történt velem. Mindent, ami teher volt bennem,
azt felismertem, megtaláltam és kisírtam magamból. És minden, amit megálmodtam
magamnak, azt nevetve végig is csináltam. Nem volt kérdés, hogy a nőiességemben
és az intimitásban egy hatalmas és számomra pozitív változás jött el. Érzem a
vágyaimat és érzem, hogy mi jó vagy éppen mi nem jó nekem, mert magamra
figyelek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése