Nem tudok otthon maradni és nem vagyok őrült.

                                      Nem tudok otthon maradni és nem vagyok őrült!

                                     

   

Ezzel a mondattal keresett fel engem Ádám, majd hozzátette, pedig a saját lakásomban élek. Ismerjétek meg, hogy mekkora kettőség és harc tud egy személyben életre kelni és életben maradni Ádám történetén keresztűl.        

Pár hónapja ajánlották nekem Attilát. Aki ismer, az tudja, hogy mindig az önállóságra törekedtem és mindent magam végeztem el, segítséget soha sem kértem. Mindig kiálltam magamért, és ha kellett vállaltam a következményeket. De mindig a biztoság megteremtése volt az első helyen nálam. Ezért sem értettem, hogy miért menekülök otthonról. A saját lakásomban élek, amit én rendeztem be, az én elképzeléseim szerint. Minden ott volt ahol én akartam, hogy legyen. Mikor átvehettem, akkor az, maga volt a paradicsom számomra. Munka után alig vártam, hogy hazaérjek és becsukhassam magam mögött a saját ajtómat. Ilyenkor éreztem, hogy biztonságban vagyok. A cégemben is sokkal hatékonyabb voltam onnantól kezdve, hogy ott tudtam hagyni az albérletet. Minden tökéletes volt számomra! De mégis elkezdtem kényelmetlenül érezni magam. Egyre több programot csináltam magamnak, csak, hogy ne kelljen hazamenni. Egyre több ismerősömre akaszkodtam rá, csak, hogy máshol legyek, csak ne otthon. Ezt észrevették jópáran és jelezték is nekem, meg viccesen kérdezgették, hogy szellem van a házban, amiért nem akarok hazamenni. És milyen közel jártak az igazsághoz. Természetesen nem szellem volt a házban, de átvitt értelemeben igen. De ezt egy kicsivel arrébb fogom leírni. Mikor már mindenkinek és nekem is világossá volt, hogy szeretett otthonom már nem adja meg azt a biztonságot, amire vágyom, akkor elkezdtem kutakodni. Mivel maga a ház nem változott, ezért tutira vettem, hogy valami bennem indult el rossz irányba. De merre induljak el? Jött a nagy kérdés. Mikor már „nyomott annyira a szög”, hogy másoknak is elmerjem mondani, akkor többen is ajánlották a hipnózisterápiát. Bevallom, elsőre azt mondtam, hogy nem vagyok én buggyant, ne turkáljon bennem senki, nem vagyok se beteg, se őrült. De azért csak elkezdtem utána nézni a neten és több helyen és fórumon találkoztam Attila nevével. Majd miután érdeklődtem a hipnózisterápia után többen is az ismerőseim közül mondták, hogy ismerik Attilát és a hipnózisterápiát. Mivel már csak aludni jártam haza, de az se volt pihentető és párszor a cégem irodájában is szívesebben aludtam, elmentem Attilához. Miután elmeséltem a történetemet és elkezdtünk dolgozni, akkor vált minden világossá. Akkor állt össze bennem a kép, hogy mi miért történik. Minden a gyerekkoromban indult el és azóta is ott volt bennem. Mint hipnózisban kiderült, gyerekkoromban a szüleim rengeteget veszekedtek, mikor én már gyerekként aludtam. De mindent hallottam és a tudatalattim elraktározott mindent. Ott alakult ki nálam az, hogy az otthon nem biztonságos nekem. Csak negatív, feszültségekkel teli hely. És itt kanyarodok vissza a „szellem van a házban” részhez. Igen! Szellem van a házban. A bizonytalanság (szellem) az én fejemben (házam), ami ennyi év után is képes volt életben maradni. Mivel sokáig albérletben laktam, ezért azt nem tekintettem otthonnak, ezért csak, mint megtudtam, szunnyadt bennem. Amint saját otthonom lett, abban a pillanatban felébredt és szép lassan megerősítette magát. Ezért nem tudtam a saját lakásomban megkapni azt a biztonságot, amire vágytam, amiért küzdöttem. Attila segítségével, most már nyugodtan alszom otthon. Szeretek és vágyok is arra újra, hogy otthon legyek. Mert a „szellem kiköltözött a házamból”. És már tudom, hogy nem is fog vissza jönni.