Hátizsák - 2
Sziasztok!
Még egy kitérőt tennék arra a bizonyos hátizsákra. Egy pár vendégemen keresztül engedjétek meg nekem, hogy bemutassam, milyen jó dolog kipakolni/letenni!
Károly!
Állandó megfelelési vággyal érkezett hozzám. Mindenben a
maximumot KELLETT neki hoznia. Senki sem várta el tőle, de neki muszáj volt
elérni 100%-ot. Semmilyen más eredmény nem jöhetett szóba csak a tökéletesség. –
Apai nagyapa ágon kapott egy olyan teljesítmény orientáltságot, ami arra „kényszerítette”,
hogy 100%-os legyen mindenben. Más nem létezett, csak az első hely. Minden más
kudarc az életében. Ez azért volt benne, mert nagyapjának fiatal korában csak a
sport eredményei által volt lehetősége a saját apjának az elismerését megkapni.
Ez annyira „beleégett”, hogy képes volt generációkon keresztül „továbbmenni”.
Beáta!
Folyamatos aggódás, szorongás és idegeskedés, hogy a párja
elhagyja és egyedül marad. Minden idegszála, figyelme arra volt kihegyezve,
hogy tökéletes (vagy legalábbis annak vélt) legyen otthon minden. Teljesen alá
rendelte magát a férjének, nehogy ellentmondás legyen közöttük. Nehogy a férje
elhagyja őt. Bár erre semmi jel nem utalt, még saját elmondása szerint sem. –
Anyai ágon „hozott” egy olyan mintát. Egyik felmenőjét folyamatosan fenyegette
a férje, hogy elhagyja és ezzel tartotta állandó félelemben.
Kinga!
Bezártságtól való félelem. Nagypapája a háborúban sokat
kellett pincékben, óvóhelyeken lennie. Ott kialakult ki benne ez az érzés, amit
továbbadott.
Mátyás!
Első születésnapján (felvételt is mutatott) mikor lerakta
elé az apukája a tortát és meggyújtotta a gyertyát, akkor hihetetlen pánik jött
elő kis gyerekből. Alig lehetett megnyugtatni. Azóta félt a tűztől. – Mint kiderült,
egy apán keresztül hozott belső félelem lett aktiválva a gyertya lángja által.
Dédapukája gyerekként végig nézte a saját házuk leégését és, hogy az apuka bent
maradt. Ezt a tűztől való félelmet rakta bele a hátizsákba.
Viktória!
Soha, nem találta a helyét. Mindig mindenhol csak egy ideig
volt jó neki. Az idő teltével, viszont mindig „mennie” kellett. Úgy érzete,
hogy sehol sem szeretik, nem fogadják el. Mindent megtett, hogy elfogadják,
szeressék, hogy helyt álljon. De kis idő után úgy érezte, hogy kiközösítették.
Pedig semmi sem utalt erre, csak egy belső érzés, ami mindig előjött. – Anyai ágon
kapott egy csomagot, mivel nagymamáját árvaházba adták a család szegénysége
miatt. Öt családhoz is került, de többen is visszaadták, mert mégse akarták őt.
Így kialakult benne egy nem vagyok elég jó, nem kellek senkinek érzés, amit
bele tett abba a bizonyos hátizsákba.
Annamária!
Nem vagyok elég szép! Nem láthat senki! Jaj csak észre ne
vegyenek! Ilyen és ehhez hasonló mondatok voltak állandóan benne. Nehezen
ismerkedett. Nehezen tudott párkapcsolatba lépni. – Apuka oldaláról hozott egy
testképzavart. Apai ágon volt egy O lábú felmenő, aki rettentően szégyellte saját
testét emiatt. Emiatt nem mert ismerkedni, társaságba járni. És már került is
bele abba a hátizsákba.
Attila!
Az étel az szent és sérthetetlen. Az a boldogság forrása. Minden
jó, ha van étel az asztalon és azt meg lehet enni. Pánikolt, ha a hűtőben egy
polc üres volt. Mindegy, hogy a többi roskadásig volt rakva. Nem lehet üres
hely. Mindig minden ételt meg kellett ennie, amit elé raktak, mert az volt
benn, hogy ki tudja mikor kap újra. –
Apai ágon kapott egy csomagot, mivel nagyon szegények voltak a felmenők. Így az
étel iránti szenvedélyt kapta meg.
Flóra!
Túl kell élni a szexuális együttlétet. Ezt nem lehet élvezni!
Ez egy kegyetlen folyamat, amit el kell szenvedni! Stb…. Pedig kedves, türelmes
és gyengéd partnerei voltak, akik figyeltek rá. De ő ezt nem tudta befogadni,
megengedni magának. – Anyai ágon (dédszülő) egy szexuális zaklatást kapott, ami
nála aktivizálódott.
Számtalan „program” (én szeretem őket így nevezni) fut bennünk. Van, ami soha sem „kel életre”. Van, ami születésünktől kezdve kísér minket, de nem akadályoz. És van, ami akadályoz. Van, ami jön-megy, majd újra jön-megy, majd újra jön-megy. Számtalan oka van annak, hogy mikor mi lép életbe és, hogy az milyen hatással van ránk, az életünkre. De ha időben vagy mihamarabb ki van ürítve, akkor életbe se tud lépni. Vagy akár a már kialakult meg nem oldott feladatot tudjuk ezzel megoldani.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése