Hátizsák

 

Hátizsák?

Sokaknak az iskola, túrázás, utazás juthat eszébe erről a szóról, használati tárgyról. Nekem teljesen más. Egy olyan terület a munkámban, amit NEM szabad figyelmen kívül hagyni. Apukából és anyukából vagyunk éppen, úgy ahogyan ők is. Mindent hozunk magunkkal, amit csat bele lehetett tuszkolni abba a bizonyos hátizsákba.

                                                           

Csak egy gyors kitérőt engedjetek meg nekem, hogy szemléltetni tudjam, hogy mi minden lehet abban a bizonyos hátizsákban és, hogy „miből” tevődik össze.

Kilenc, igen kilenc generáción keresztül „képesek vagyunk” örökíteni minden lelki, pszichés problémát is. Nem csak a fizikális tulajdonságainkat, hanem érzéseket, vágyakat, félelmeket, problémákat, meg nem oldott feladatokat.

(forrás - https://semmelweis.hu/neurologia/files/2017/01/Varga-A-TRANSZGENER%C3%81CI%C3%93S-HAT%C3%81SOK.pdf)

(… rejtélyes módon olyanoknál is jelentkezhetnek a traumatizáltság hatásai, akik maguk nem voltak kitéve a kedvezőtlen hatásnak, ám őseik valahogy továbbörökítették azt … Olyan folyamatokat írnak le, amelyek a DNS alapszerkezetének változtatása nélkül lecsendesítenek, vagy épp átírhatóvá tesznek bizonyos szakaszokat …  Az epigenetikai folyamatok adaptivitásának kulcsát az jelenti, hogy a környezeti változásokra való gyors reagálást teszi lehetővé, amely – változatlan környezeti feltételek esetén – továbböröklődik az új generációkra…)

 

És még egy gyors számolást is engedjetek meg nekem, amennyiben kilenc generációról beszélünk, akkor:

-       2 szülő

-       4 nagyszülő

-       8 dédszülő

-       16 ükszülő

-       32 szépszülő

-       64 ősszülő

-       128 jobbszülő

-       256 dédükszülő

-       512 dédöregszülő

És ha mindent jól írtam le és adtam össze, akkor abban a hátizsákban, amit születésed pillanatában kaptál akarva, akaratlanul, abban 1022 emberélet tapasztalata van benne. Minden benne van, amit ők átéltek pozitív és negatív oldalon. És, hogy a hátizsákban lévő programok” mikor, hogyan és miért aktivizálódnak, azt nem lehet előre megmondani, mert már csak a kialakult problémát tudjuk észlelni, észrevenni.

Több olyan vendégem is volt és vannak is, akiknél elég ezt a bizonyos hátizsákot kiüríteni, tehermentesíteni és már (bár itt ebben az esetben nehéz számokkal meghatározni, de…) a leterheltségük 70-80%-át le is tudták tenni maguktól. Mert ha nem megfelelő a „környezet”, akkor sokkal nehezebben tud „életben” maradni a kialakult nehézség.

Egy csodálatos folyamat, mikor az ember megtapasztalja, hogy milyen az az élet, mikor a „vállait” nyomó súly 70-80%-ban megszűnik. Amikor a soron következő feladat vagy probléma megoldását keressük, akkor már nem húz vissza az a tetemes súly, amit generációkon keresztül kaptunk.

Kihagyhatatlan az a folyamat, hogy ezt a hátizsákot kiürítsük. Mert lehet, hogy semmi sem fog nálunk, bennünk bekapcsolódni. De ahogyan mi is kaptuk, úgy mi is tovább tudjuk adni/örökíteni!