Kérdés???

Bizonyos minőségekért, tapasztalásokért vagyunk itt. És igen vannak pozitív és

negatív tapasztalások, amiket megélünk. Hogy miért? Ez egy igazán jó kérdés. De

talán így van egyensúlyban az a bizonyos „élet mozgató rugója”. Természetesen

bármit választhatunk. Pl.: megtesszük vagy nem, kipróbáljuk vagy nem, megkóstoljuk

vagy nem, elválunk vagy nem, bírjuk még vagy nem, kiállunk magunkért vagy nem,

stb… Az egésznek az a lényege, hogy meglásd azt a mennyiségű terhet, amit cipelsz

és ami miatt kicsit vagy nagyon de elfordultál önmagadtól. Mert ha észreveszed és

teszel ellene, akkor végre „felébredsz” és élni tudod a saját életedet.

 

Ha úgy gondolkodsz, hogy nem ragadsz bele a szenvedésbe, hanem inkább

megtanulod, amit meg kell, akkor már figyelsz önmagadra. Ami lehet akár az is, hogy

észreveszed, hogy mi az, ami gátol, akadályoz, blokkol. És megkeresed azt a

lehetőséget, hogy hogyan tudnád letenni, elhagyni. Már ezzel kezedbe vetted a saját

életed irányítását. Lehet, hogy még csak piciben, de már TE irányítasz. - Hiszen azt

mindenki tudja, hogy a Himalája megmászása is egy lépéssel kezdődik. – Így ki

tudsz jönni a beleragadásból és el tudsz indulni, tovább tudsz haladni.

 

De természetesen dönthetsz úgy is, hogy beleragadsz a szenvedésbe, a gyászba, a

rossz párkapcsolatba, stb… Ez is valamilyen fajta szabad akarat megnyilvánulás,

még ha igencsak rossz folyamattal kapcsolatos is. Rengeteg olyan vendégem volt,

van, akik ugyanabba a mókuskerékben futottak, csak a „környezet volt más”.

Rengeteg olyan házasság, kapcsolat van, ami nem változik meg, nem lépnek ki

belőle. Vagy ugyan azt a minőséget, feladatot cipeli anya – lánya vagy apa – fia.

Csak viszik és viszik a terheket, mert valaki úgy érzi, hogy nem az övé, míg a másik

úgy érzi, hogy tehetetlen vele szemben, inkább „tovább adja”. És akár milyen

hihetetlen ezt KILENC generáción keresztül vagyunk képesek átadni. Ki emlékszik

már arra, hogy a déd vagy ük szülőknek milyen megoldandó feladatuk volt. SENKI!

De amikor valaki éppen a „családfa” legalján van, és olyan feladatokkal kellene

szembe néznie és megoldania, amiről fogalma sincsen, akkor jön a kérdés: hogy mi

történik velem? És már jön is a „fájdalom”. Ez sajnos elkerülhetetlen. Egészen addig

maradni fog, míg fel nem ismered, hogy tenni kell valamit. És itt kezded el irányítani

az életedet. Keresed, kutatod a segítséget, a megoldási lehetőségeket. De ha ez

nem történik meg, akkor a fájdalom elmúlik és átveszi a helyét a szenvedés. A

szenvedés pedig képes napokig, hetekig, hónapokig, évekig és az élet végéig életben

maradni. És itt jön az a kérdés, amit számtalanszor tettek már fel nekem. Meddig kell

még szenvedni? – Addig, amíg úgy nem döntesz, hogy nem maradsz benne a

szenvedésben.