. . . . + nagyszülők + szülők = gyerek

Sziasztok!

Valójában nem is tudom, hogy hogyan szólíthatok meg bárkit is, ezért elkezdem az életem utolsó szakaszának a bemutatását, ami már gyerekkorban elkezdődött. A szüleim, hogy hogyan jöttek össze, szerintem azt még ők maguk sem tudják. Az első emlékeim között van, hogy nálunk „nincsen veszekedés, csak hangosan beszélünk egymáshoz”. És ez mindenhol jelen volt. Reggel, délben, este, étkezés közben, utazások alatt, családi összejövetelek közben is. Egy idő után már „elkeveredtek” a meghívók a szüleim részére és volt olyan, aki megmondta nekik, hogy nem hívja meg őket, mert nem akarj, hogy tönkre tegyék az ünnepséget. Persze ettől még jobban állt a bál otthon. Az első alkalommal beköltöztem a középiskola kollégiumába. Nagyon szerettem az a négy évet. Alig mentem haza, de mikor otthon voltam, akkor a szokásos tíz perc jópofaság után már zúdították is rám ami bennük volt. Hogy miért nem váltak el az jó kérdés és a választ is milliószor hallottam már: „mit szólnának hozzá a szüleink”. Majd az egyetemi éveim alatt a szerelem is megtalált, de én kihátráltam belőle! Majd a következő és a következő, de mindig én léptem ki egy bizonyos pont után. Aztán a munkahelyemen jött a NAGY SZERELEM! Csodás volt minden egy ideig, de aztán újra menni akartam. Itt viszont nem engedtem, csak arrébb rúgva ezt a negatív érzést maradtam a kapcsolatban. Lassan minden a helyére került, de sohasem tudtam igazan szabad. Eljegyzés, házasság, gyerek. Na a gyerkőc az nem akart sehogy sem eljönni hozzánk. Ez nagyon fájt nekem és a férjemnek is. Több évnyi próbálkozás után döntöttem úgy, hogy segítséget kérek. A Fb-on egy hipnózis csoportban ajánlották nekem Attilát többen is. Az első alkalommal olyan dolgokat mondott, amiket alig akartam elhinni. Megtudtam, hogy mi gátolhat a szabadságom megélésében és mi miatt volt távol tőlem az anyaság. Nincs semmi bonyolult benne, csak a szüleim viselkedése, a gyerekhez való viszonyulásuk (hozzám) és az örökölt családminták. Ezek akkora negatív gátként voltak bennem és olyan szövevényesen jártak át bennem minden gondolatot, emléket, cselekedetet, hogy örülök, hogy élek. Tényleg nagyon sokkoló volt ezekkel szembesülni.

De hogy rövidre zárjam és ne raboljam tovább az olvasó idejét, ezért csak annyit írnék még, hogy KÖSZÖNÖM JÓL VAGYUNK ÍGY NÉGYEN! Ugyanis pár hónapja egészséges ikrek angyalkák jöttek be az életünkbe. Hálás vagyok Attilának, amiért képes volt az én életemet és bennem lévő szüleim és nagyszülők életét is helyre rakni!