Kérdés = Válasz

Van, amikor maga a válasz az, ami igazán megrémiszt. Vagy esetleg nem akarjuk elhinni, hogy tényleg ez van „odabent”. A következő vendégem története tökéletesen szemlélteti, hogy mi mindennek kell ahhoz megtörténnie, hogy az ember úgy érezze, hogy „jó helyen” van. Természetesen mindenkinek mást jelent a „jó hely”. Ezért olyan sokszínű maga az élet. 

Sziasztok!

Az én történtem két történetet foglal magában. Az elsőt nem szerettem volna megírni, mert őrültem, hogy magam mögött tudhattam annyi év után. De aztán jött még egy fordulat az életemben és újra felkerestem Attilát, hogy ismét segítsen. Ezek után döntöttem úgy, hogy megírom életem pár évtizedét. Tudom, hogy lesznek olyanok, akik felháborodva fogják olvasni, de én vállalom, hogy ez az én életem és köszönöm jól érzem magam.  

Születésem pillanatától kezdődik a történetem, mikor szüleim megtudták, hogy kislányuk lesz. Ez akkora bánatot okozott nekik, hogy képtelenek voltak rajta túljutni. Mind a ketten, ahogy számtalanszor ordították nekem, fiút szerettek volna és elvettem tőlük ezt. Elvettem tőlük azt, hogy igazi szülők legyenek. Számtalanszor hallottam ezeket a mondatokat. Ha szép volt az idő azért, ha rossz, akkor meg azért. Ha ötöst kaptam, akkor a reakció a szüleim részéről – nem nagy dolog más is kapott már ebben az életben. Ha más osztályzatot kaptam, akkor meg – ha fiúnk lenne, akkor ő biztos nem hozott volna ekkora szégyenbe minket. Minden, de tényleg minden rossz volt, amit tettem vagy nem tettem. Mikor felvettek a helyi gimnáziumba, akkor a szüleim átjelentettek egy rokon címére, mert így kérhették, hogy kollégista legyek. Az lettem. Havonta egyszer mehettem haza hétvégén (ha engedték). Ezekben az években már dolgoztam, hogy élni tudjak. Persze mikor megtudták a szüleim, akkor személyesen mentek be fizetés napján a munkahelyemre, hogy elkérjék a fizumat, mondván, hogy még kiskorú vagyok. Nekem meg azt mondták, hogy ezzel tartozom nekik az okozott fájdalmakért. A végén másik munkát kerestem, amiről nem tudtak. Inkább hallgattam, hogy lusta vagyok és semmire kellő, amiért nem dolgozok, de legalább a pénzem megmaradt. Ja és természetesen ott okoztak fájdalmat, ahol a legjobban fájt, a nőiességemben. Egy „csúnya, ocsmány, szánalomra se méltó, terméketlen lény” voltam a nap 24 órájában egészen 18 éves koromig. 18 éves koromban már szaladtam is albérletbe. Micsoda boldog időszak volt. Kikerültem a körükből. Nem tudtak elérni. Tudták, hogy hol lakom és dolgozom, de már volt köztünk távolság. Majd jöttek a szerelmek és eljött az igazi is. Minden rendben ment. Még házasság is volt. Csak gyerek nem. Valahogy sehogy sem akart össze jönni. Emiatt kerestem fel először
Attilát, hogy tud-e segíteni. A válasz, ami bennem volt, engem is megdöbbentett. ÉN NEM AKAROK GYEREKET! Minden gondolatom, érzésem az volt, hogy nem akarok gyereket. Természetesen a gyerekkorom és neveltetésem miatt. De valahogy megkönnyebbülést hozott ez a felismerés. Attila segítségével „kipucoltuk” addigi életemet és elköszöntem tőle. A férjem nem tudta elengedni ezt és elkezdett bántani éppen úgy, mint régen a szüleim. A nőiességem ismét elindult lefelé és válás lett a vége. Nem akartam még egyszer újra átélni, amiket kaptam. Itt most ugrok egy kicsit az időben. Teltek az évek és találtam egy olyan munkát, ami igazán boldoggá tett és élvezhettem, hogy nő vagyok. Escort munkát kezdtem vállalni. Az elején még csak pénzért, de hamar rájöttem, hogy itt igazán nő tudok lenni. Itt nem csak testben és megjelenésben, de lelkileg és kisugárzásban is nőként kell és tudok is viselkedni. Elkezdtem élvezi ezt az életet. Természetes, hogy nem minden volt fenékig tejfel az elején, de ahogyan kezdtem beletanulni ebbe az életritmusba, úgy nyíltam meg én is. Majd ismét eltelt pár év és igazán kikupáltam magam a nőiesség területén. Több nyelven tanultam meg beszélni és sikerült anyagi biztonságot teremtenem. Viszont volt bennem valami, ami egyre jobban megérintett, de nem tudtam, hogy mi lehet az, ezért kerestem fel ismét Attilát. A segítségével kiderült, hogy én tényleg élvezem ezt az életet és szeretem is csinálni. Nem szeretném abba hagyni. Bár az elején csak a pénzért kezdtem, de most már teljesen a kezemben tudom tartani az életem irányítását. Így ismét meglepődtem, hogy milyen „válasz” van bennem a kérdésemre. Attila segítségével még jó pár dolgot sikerült helyre rakni és megoldani. De most már tudom, hogy minden, ami körülöttem van, azt én teremtettem és irányítom. Ez nem történhetett volna meg, ha anno nem Attilához vezet az életem. Neki köszönhetem, hogy minden negatív érzést, tapasztalást hátra tudtam hagyni. Ezáltal kezdtem el élni a saját életemet. Már nincs bennem harag vagy gyűlölet, csak élem az életemet. Köszönöm