Az érintés ereje!

Szinte elképzelhetetlen megmondani, hogy milyen történetek, cselekedetek miket képesek kiváltani az emberi élet folyamatából. A következő vendégem története talán egy kicsit érdekes, egy kicsit hátborzongató, egy kicsit elgondolkodtató!

 

Harmincas évei elején járó fiatalúr keresett fel azzal a problémával, hogy bárki és bárhol hozzáér a testéhez, akkor neki ott piros foltok, dudorok jelennek meg a bőrén. Szinte pár másodperc alatt előjönnek a kiütések és valamikor még bizsereg és viszket is neki. Elmondása szerint a létező összes allergia vizsgálatra már legalább kétszer elment és mindig, minden negatív lett. Szinte minden emléke ehhez kapcsolódik. Szülei szerint születése óta van neki ez a bőr érzékenysége. A szülész orvos azt mondta a szülőknek, hogy ezt majd kinövi, biztos csak a szülés miatt van. Úgy nőtt fel, hogy nem igazán tudta megtapasztalni, hogy milyen egy apai játék, hogy milyen egy anyai ölelés, simogatás, puszi. Mert a szülők se akarták, hogy egy kedves simogatás miatt piros foltok jelenjenek meg az arcán. Viszont ami még érdekesebb, hogy amilyen gyorsan megjelentek rajta, úgy szinte mindig, pár perc után el is tűntek. Mivel már minden vizsgálatot végig csinált, ezért kezdett más irányba keresgélni. Így ajánlottak engem neki. Az első alkalomnál elmondta, hogy soha senki sem merte igazán megölelni, megsimogatni. Az ölelés is csak úgy, ha ruhához ért és puszit is csak a fejére, hajára kapott. Megemlítette, hogy ő szívből vágyik az emberi érintésre, de már kezd lemondani arról, hogy normális élete legyen. Mikor mindent elmondott, akkor hipnózisban végig mentünk az egész életén a születése napjáig. Semmi sem jött elő a fenti problémával kapcsolatban. Mikor „visszajött”, akkor igencsak elkeseredett, hogy ezzel a módszerrel se lehet segíteni neki. Mondtam, hogy még igencsak messze vagyunk attól, hogy ilyet mondjon, mivel még csak a születéséig mentünk vissza. A következő alkalom sok és fordulatos eredményt tartogatott számunkra. A születése volt a kiinduló pont és onnan kezdtünk visszafelé menni. Talán itt érdemes megemlíteni, hogy pár héttel korábban jött a világra, mert valami komplikáció lépett fel és az orvosok úgy döntöttek, hogy beindítják a szülést. Legalábbis ez volt vendégem emlékezetében, mikor a szülőket a születéséről kérdezte. Elmondásuk alapján egy igen rövid ideig még inkubátorban is volt. Viszont mikor még egy kicsit visszafelé haladtunk, akkor nagyon kellemetlen és rossz érzések jöttek elő. Többször is azt mondta, hogy „ne érj hozzám!”, „ez nekem fáj!” Majd azt mondta, hogy olyan mintha lenne a magzatburokban még valaki. Kicsit rövidre fogva a történetet kiderült, hogy volt egy ikertestvére, aki az utolsó hónapban halt meg. A köldökzsinór a nyakára tekeredett és lassan, több nap alatt oxigénhiányos állapotba került, majd meghalt. Mire az orvosok ezt észre vették, addigra már késő volt. A szülők úgy döntöttek, hogy nem fogják elmesélni ezt a fiúknak. Viszont még anya pocakjában többször is át kellett élni, hogy egy halott ember hozzá ér. Ez egy olyan mértékű fájdalmat, irritációt alakított ki bennne, ami képes volt már a mindennapi életében is egy védekezési reakciót elindítani az érintéssel kapcsolatban. Több alkalom is eltelt a felismerés óta és az irritációk hevességei már nagymértékben elmúltak. Az utolsó alkalommal elmesélte, hogy kapott anyukájától egy puszit és éppen hogy csak pici pirosodás lett belőle. Nem viszketett, nem lett pukli, semmi sem.