„Ha a közösség beteg, akkor nem lehet az egyént meggyógyítani.”

„Ha a közösség beteg, akkor nem lehet az egyént meggyógyítani.”

(E-előadó, V-vendég)

E - Ha a közösség beteg, akkor hiába gyógyítod meg az egyént, mert egy beteg  közösségbe megy vissza és újra beteg lesz. Így még a remény is megszűnik benne, hogy valaha is egészséges lehet. Egy beteg közösségben csak beteg elmék és gondolatok vannak, amik erősítik, támogatják egymást. Ezzel biztosítva, hogy a betegség fenn tudjon, marad. 

V - Mi kell ahhoz, hogy egy betegség fennmaradjon? 

E - Megfelelő környezet! 

V – Mi a megfelelő környezet?

E- Egy olyan hely, ahol belülről a legkevesebb erőfeszítéssel fenttarható a jelenlegi állapot. 

V – Miért? A közösség betegségét valaki, valami fenntartja?

E – Igen! Apró, közösségen belüli erőfeszítéssel, iránymutatással fenttartható.  

V - Mi kell egy társadalom összetartásához? 

E - Azonos érzések!

V - Azonos érzések? 

E - Igen! Ha a közösségben mindenkinek ugyan az a gondolata, betegsége, kisugárzása, dolgokhoz való hozzá állása, akkor ezt a közösség „normálisnak” tekinti és összetart, mert ezt véli és fogadja el a közös útnak. Akkor nem érzi azt, hogy változtatnia kellene, és nem próbál meg másképpen gondolkodni. 

V - Mi az, hogy másképpen gondolkodni?

E - Erre egy kicsit nehéz és egyben mégis könnyű válaszolni. Kezdem a hosszabbik magyarázattal. Képzeld el, hogy mi mindent hallottál, láttál, éreztél, ízleltél és tapasztaltál az eddigi életed során. Mennyi adatod fogadtál magadba az iskolában, a szülőktől mire tanítottak. A TV mi mindennel látott el téged. Mennyi mindent néztél és hallgattál meg a neten. Szinte nincs olyan amiről ne hallottál már valamilyen formában. Csak egy példa. Ha láttál már rakéta kilövést, akkor már tudsz gondolkodni a film forgatásról, a rakéta kilövésről, a kiképzésről, a háttér munkálatokról, milliár dolláros beruházásokról, gravitációról, légszennyeződésről, kihívásról, áldozat hozatalról, stb. És még ezernyi mindenről van emléked, tapasztalásod, pedig csak egy rakéta kilövést néztél meg egy TV csatornán. ÉS mégis olyan nagyon egyszerűen tudsz másképpen gondolkodni.

V - De ha mindenről már van tapasztalásom, akkor, hogyan tudok másképpen gondolkodni?

E - Úgy, hogy minden nap, minden pillanatában másképpen gondolkodsz!

V - Ezt hogy kell értenem?

E - Reggel felkelsz és nyújtózkodsz egy hatalmasat, majd elkezded a napiritmusodat. Így szoktad kezdeni a napod?

V - Igen.

E - Akkor most úgy kezded a napod, hogy nyújtózkodás után belerúgsz az ágy lábába. Máris másképpen gondolkodsz mint számtalan ezelőtti reggelen.

V - De ez csak egy kis ideig tart. A fájdalom elmúlik és csinálok mindent ugyanúgy tovább. Nem fogok másképpen gondolkodni.

E - Pontosan megadtad a választ és a rávilágítást a beszélgetésünkre. Emlékszel, hogy mivel kezdtük? A közösség beteg….  Lehet, hogy éled az életed és jönnek mennek a gondolatok, ötletek, de a napi ritmusod, az életed lüktetése, a közösséged áramlása elviszi ezeket Tőled. Ha csak egy kis lábfájásról is van szó, a MEGSZOKOTT reggeli ritmusod elviszi a gondolatokat a fájó lábadról. Pedig, ha akarnád, akkor napokig érezni tudod a fájdalmat. És most hadd válaszoljak a rövidebb módon a másképpen való gondolkodásra. Reggel felkelsz, nyújtózol egy nagyot, közben kapsz egy sms-t. A szöveg a következő: SZERETLEK. A barátod, barátnőd írta neked, mert azt szerette volna, hogy a reggeli ébredés után máris érezd ugyanazt, amit ő érez. Ez egy információ, amit sokáig meg szeretnél tartani magadban. Az egész napodat meghatározza. Sőt a következő többi napodat is! Pedig ugyan azt csinálod, mégis minden más.

  

V - Mi az az információ?

E - Téged belülről formáló!

V - De hát a fájás kellemetlen érzés, persze, hogy nem akarom érezni egész nap.

E - Miért akarod elfelejteni? Hogy megint belerúgjál az ágyba és fájjon? 

V - Nem! Emlékezni fogok rá!

E - Akkor azt mondod, hogy soha többé nem fogsz belerúgni semmibe?

V - Ezt nem hinném.

E - Tehát, akkor nem gyakorolt olyan nagy hatást rád ez a fájás, hogy belülről megformáljon?

V - Nem, nem hinném.

E - Akkor ezt a fájást rakjuk a beteg közösség színpadjára. Tudod, hogy beteg a közösség. Tudod, hogy zavarosok a gondolatok, de mégse érzed annyira kellemetlennek, hogy másképpen gondolkodjál? Vajon miért van ez? Talán azért mert azt látod, hallod, tapasztalod, hogy mindenki belerúg az ágy lábába? Akkor talán ki lehet jelenteni, hogy a közösség nem a legjobban működik?  

V - Szerintem ez így egy kicsit le van egyszerűsítve. Egy közösség működésé sokkal összetetteb.

E - Ebben igazad van. De ha ma este bemondanák a híradóba, hogy a közösség beteg, akkor szerinted mi történne? Mi történne, ha kívülről egy ilyen „adat” érkezne, „ütné” meg a közösséget?

V - Pánik.

E - Pontosan. Ha kívülről, erővel akar valami érvényesülni a közösségen belül, arra csak védekezés, ellenálló védekezés lehet a válasz. 

V - És miért? 

E - Mivel a változás megváltoztatja közösséget. És ha egy beteg közösségről beszélünk, akkor a betegség fennmaradása a tét.

V - De hát, mindenki szeretne egészséges lenni!

E - És ha Te eddig nem tudtad, hogy beteg vagy? És emiatt csalódást éreznél? 

V - Becsapva érezném magam. És dühösnek.      

E - Ezt mindenki szeretné elkerülni. A kívülről érkező adat és a közösségen belüli erőfeszítések is. Mert egy közösség ne legyen dühös. Az nem egészséges. Az csak a betegséget tovább erősíti.

V - Akkor nem lehet sehogy sem egy közösséget meggyógyítani? Mert akkor minden külső és belső próbálkozás csak rosszabb közösséget teremt. 

E - Meg lehet gyógyítani a közösséget. Mi volt a példa, amitől több napig másképpen érezted magad?                      

V - A szeretlek üzenet.

E - És az mi volt?

V - Egy információ.

E - És honnan jött az az információ?

V - A barátomtól (barátnőmtől).

E - És a barátod (barátnőd) hol van?  

V - Ő is a közösségben.

E - Pontosan. 

V - De hát az előadás címe „Ha a közösség beteg, akkor nem lehet az egyént meggyógyítani.” Most mégis egy emberben lett változás az üzenet hatására.

E - Egy emberben? Amíg napokon keresztül érezted magadban az üzenetet, addig hány emberrel találkoztál? 

V – Nem tudom. Rengeted emberrel.

E - Egy személyi edző szerinted csak a fogyni vágyóval foglalkozik? Csak az Ő életébe „szól” bele? Csak egy ember életére van hatással? Ha valaki eléri a kívánt testalkatot és jól érzi magát, akkor a személyi edző információt adott át a gyakorlatok alatt, ami belülről formálta meg a fogyni vágyót. A vendég saját maga átalakította a gondolkodását, a dolgokhoz való hozzáállását.   

V - Akkor a közösséget úgy lehet meggyógyítani, hogy nem az egyént gyógyítjuk meg, hanem az egyén dolgokhoz való hozzáállását információkkal látjuk el és megvárjuk, hogy akar-e kezdeni valamit vele.

E - Pontosan. A személyi edző is átadja azt az információt, hogy mennyit lehetne fogyni, izmosodni, milyen jól érzed majd magad, stb. És majd az egyén eldönti, hogy mit is kezd a kapott információval.

V - És mi van, ha gyenge az egyén? És nem képes végig csinálni az edzést?

E - Akkor az az információ nem neki szólt. A személyi edző sem tudja, hogy ki az aki végig csinálja és ki az aki nem. Ez idővel derül majd, csak ki.   

V - Honnan tudom, hogy nekem szükségem lenne valamilyen információra?

E - Ezt érzi magában az ember, hogy valami nem jó az életében, környezetében. Nem tud túllépni bizonyos dolgokon, stb.

V - És honnan lehet információt kapni?

E - Vannak emberek, akik a munkájukkal másoknak segítenek. Személyi edzők, trénerek, terapeuták, életmód tanácsadók, stb. Számtalan információ áll a rendelkezésünkre, csak merjünk segítséget kérni.

V - És honnan tudjam, hogy nekem milyen információra van szükségem?

E – Ami megérint, megfog, nem enged, nem tudod megemészteni, az jó információ.  

        

V – És ha úgy érzem, hogy az információ túl sok és felkavaró?

E – Akkor egy fantasztikus folyamaton mész éppen keresztül.

V – Milyen folyamaton?

E – A benned lévő változás megtapasztalásának folyamatán, ami tapasztalás, érzékelés útján bizonyítja neked, hogy információt kaptál.

V – És ha nem vagyok felkészült az információ befogadására?

E – Majdhogynem lényegtelen! Már benned van! Már dolgozik és teszi a dolgát!

V – Akaratom ellenére?

E – Dehogy. Csak akkor képes tovább élni benned, ha megfelelő a környezet. Aki nem akar, nem tud, nem képes változni, abban meghal az információ.

V – És ha félni kezdek a változástól?

E – Te nem a változástól félsz, mert a hajlandóság benned van. Maximum a változás útján eddig még meg nem tapasztalt önmagadtól tartasz.

V – Ez egy kicsit bonyolultan hangzik.

E – Akkor másképpen fogalmazok. A sötétségtől félsz vagy esetleg attól, amit nem vagy képe észrevenni a sötétség miatt?

V – Amit nem látom! De a sötétség miatt nem látom, tehát a sötétségtől félek!

E – Ha nappal becsukod a szemed, akkor se látsz semmit.

V – Az szerintem nem ugyan az.

E – Miért nem? Egyik esetben sem látod, hogy mi történik körülötted.

V – De tudom, hogy nappal mi van körülöttem.

E – Este talán nem tudod, hogy mi van körülötted? Lehet, hogy mindig más házában fekszel le aludni?

V – Nem, dehogy. Csak nem érzem magam biztonságban.

E – Akkor végül is nem a sötétségtől félsz, hanem egyszerűen nincs biztonságérzeted.

V – Igen!

E – Akkor végül is nem az információtól félsz, hanem egyszerűen nincs ismereted azzal kapcsolatban, hogy hova vezet az információ téged.

V – Igen! Mert mi van, ha az információ olyan irányba visz, amivel nem akarok szembe nézni. Olyan folyamatok indulnak el, amit nem ismerek. 

E – Az információ csak is olyan irányba tud vinni, amit nem ismersz, hiszen belülről formál. De bármikor dönthetsz úgy, hogy a közösségeb maradsz vagy nem.

V – Bármikor?

E – Igen! A döntés a te jogod. A te szabad akaratod!

V – És ha túl sok vagy túl nehéz az információ, amit kaptam? És nagyon „megütött”, amit tapasztaltam?

E – Akkor haladj tovább ezen az úton! Mert akkor már benned képtelen tovább élni a betegség, nincsen számára megfelelő környezet. És ez az a felismerés, amitől megrendülnek az emberek. 

V – Mitől?

E – Hogy az információ NEKIK szólt! Hogy ELINDULT bennük a folyamat! 

V – És ha nem veszek róla tudomást?

E – Szabad döntésed. DE! Már akkor is megtapasztaltad és a tapasztalásod ott marad benned. 

V – Akkor nincs mit tenni ellene?

E – Bárhogyan is döntesz, akkor is megtapasztaltad, hogy másképpen is képes vagy gondolkodni.

V – De annyi bizonytalanság van bennem!

E – Mindig is lesz, míg „tekinteted” a külvilágot figyeli és onnan vár segítséget.

V – Miért? Honnan várjak?

E – A tapasztalásodból! Magadból! Hiszen téged formál belülről! 

V – Szóval, ha az információ nekem szólt és elkezdet formálni, tapasztalatokkal megismertetni, akkor nincs mitől félnem?

E – Csak saját magadtól kell félned.

V – Most összezavarodtam. Hiszen eddig az volt a lényeg, hogy magamra figyeljek és a belső tapasztalásra.

E – Mert ráébredsz egy új világra. Egy másik életre, ami nagyon hasonlít az eddigire, de mégis másképpen látod, érzed és gondolkodsz vele kapcsolatban.   

       

V – Mindenki kap információt?

E – Mindenki.

V – És mégis még mindig itt tartunk?

E – Igen.

V – Miért?

E – Mert sokan elfordulnak a kapott információtól. Ahhoz, hogy valaki éljen az információval annak jókor, jó helyen, jó embertől, jó információt kell kapnia. Mert akkor indulnak el azok a belső folyamatok, amik a másképpen való gondolkodás fel vezetnek és tanítanak. 

V – Én kaptam már jó információt?

E – Biztosan. Hiszen itt és most vagy és EZT az információt olvastad végig! 

V – Akkor képes vagyok a közösséget meggyógyítani? 

E – Lehet? Ha akarod. 

V - Akkor ha gyógyítom a közösséget, akkor változok én is?

E - Ha formálod önmagadat, akkor változtatod a közösségedet!