A nagy MIÉRT kérdés.

Mert csodák igenis léteznek!

A következő történetet én írom meg nektek azzal a céllal, hogy egy kis betekintést tudjak adni arról a csodálatos világról, melyben dolgozok. Egy olyan világba, melyben a csodák az apróságokban van elrejtve! 

2018 októberében megkeresett egy vidám természetű lány azzal a kérdéssel, hogy sokszori próbálkozás ellenére sem esik teherbe és, hogy tudok-e segíteni megtalálni a miértet. Első kérdésem az volt, hogy egészségügyileg minden rendben van-e. Természetesen igen, jött a válasz. Akkor rendben és megbeszéltünk egy időpontot. Mikor találkoztunk, akkor egy mosolygós, vidám természetű lány érkezett hozzám. Majd mikor megkértem, hogy mesélje el a történetét, hatalmas sírásba, zokogásba tört ki. Szinte egyik pillanatról a másikra változott meg a hangulata. Hosszú percek kellettek, hogy megnyugodjon. Elnézést kért, de már nagyon nem bírja eltitkolni a fájdalmát. Amikor az utcán van, dolgozik, baráti vagy családi összejöveteleken van, akkor mindig a vidám természetét mutatja, hogy minden rendben. De már annyira megviselte az elmúlt évek csalódásai, hogy kezd szétesni, össze omlani. Elmondta, hogy több éve próbálkoznak a férjével, hogy állapotos legyen, de eddig sikertelenül. Van amikor meg se fogan, de az is rendszeresen előfordult, hogy fogantatás utáni egy két hónapban elmegy a picike. Minden vizsgálatuk negatív lett, az orvosok szerint teljesen felkészült a testük a gyermek nemzésre. Mikor már nem volt más ötletük a lombik program felé fordultak. Három sikertelen beültetés után nem próbálkoztak tovább. Ekkor úgy döntöttek, hogy nem próbálkoznak tovább és nem lesznek szülők. Eltelt egy kis idő, amikor is sorban állt egy gyors étteremnél és a mögötte lévő két hölgy a hipnózisról beszélgettek, hogy olyan dolgokra is választ kap az ember, amit nem is hinne. Megragadta a hallottak és utána nézett a neten. Így talált rám. Az elhangzottak alapján mondtam neki, hogy amennyiben tényleg nincsen egészségügyi probléma a háttérben, úgy el tudunk kezdeni dolgozni. Az első alkalommal megismertettem a hipnózissal. Érezze meg és tudja meg, hogy milyen kellemes ebben az állapotban lenni. Majd a következő alkalommal, mikor már nem volt benne idegesség, feszültség, akkor hipnózisban megkérdeztem tőle, hogy szerinte miért nem jött eddig össze a gyerkőc. És jött a válasz! Mert FÉLEK! Mitől? Az ismeretlentől, a gyerektől, hogy jó anya leszek-e, stb. És közben hullottak a könnyei a megkönnyebbüléstől, a felismeréstől. Mikor újra éber állapotban volt, akkor hatalmas sírás tört ki belőle. Viszont érezte és el is mondta, hogy valamit megtalált. Megtalálta azt ami mindig is ott volt benne, ami miatt nem mert állapotos lenni. A következő pár hipnózis ülés alkalmával megértette és megtapasztalta, hogy milyen erő és szeretett lakozik benne az anyaság területén. Megbarátkozott és elfogadta az anyaságot. Tudta és érezte, hogy már nem fél. 

Azóta eltelt jó pár hónap. Bevallom el is felejtettem a történetet. De kb egy hete kaptam egy email levelet. A tárgy részben annyi írva, hogy itthon vagyunk! Semmi más nem volt benne csak egy kép csatolmánya. Anyuka, apuk és egy újszülött kislányról készült kép volt. Az anyuk, akinek a történetét fentebb elolvastad!