Akarome-e?

Üdvözöllek Kedves Olvasó!

Az én esetem nem olyan fordulatos és hosszú, mint azoknak, akik előttem már megírták a történeteiket. De bízok abban, hogy mások is mernek segítséget kérni.

2012-ben ismertem meg a (most már) páromat a munkahelyemen. Elég hamar össze is költöztünk, mert úgy éreztük, mintha ezer éve ismernénk egymást. Nagyszerű érzés volt, hogy mindig vele voltam. Ébredés, munkában, este. Szinte teljesen össze nőttünk. Csak akkor voltunk külön, ha edzésre mentünk. Imi a súlyzókat emelgette és zumbán formáltam magam. Tehát Imivel mindent együtt csináltunk. És ez lett a kapcsolatunk méregfoga. Egy idő után már nem élveztük egymás társaságát és nem is közeledtünk egymáshoz. Lakótársak lettünk. Ezt felismerve, szépen megbeszéltük és külön váltunk. Viszont pár hét elteltével éreztük, hogy ez így nem jó. Újra keresni kezdtük egymást. Lángolt körülöttünk a levegő. És újra összeköltöztünk. Majd kb. 3 hónap múlva ismét szétmentünk, mert ott folytattuk, ahol abba hagytuk. Viszont éreztem, hogy nem tudok tőle szabadulni. Ha csak rágondoltam, akkor éreztem, hogy teljesen a hatalmába kerít. De tudtam, hogy ez az érzés már nem kölcsönös. Iminek lett azóta egy kapcsolata, de amikor beszélünk a munkahelyen, akkor annyira éreztem, hogy vonz magához, hogy alig bírtam állni a lábamon. És az idővel ez csak erősödött. Mindent megadtam volna, hogy újra egy pár legyünk. A szenvedésem már kihatott a munkámra, és az egészségi állapotomra. Egy munkatársam ebédnél megkérdezte, hogy mi a probléma, mert látni rajtam, hogy teljesen ki vagyok készülve. Röviden elmondtam neki az egész történetet. Próbált lelket önteni belém, de szinte meg se hallottam a szavait. Pár nap után kaptam tőle egy üzenetet, az alábbi szöveggel: Kósa Attila Hipnózis terapeuta és szerintem tud segíteni, hívd fel. Jó pár hét eltelt mire rákérdeztem, hogy ki ez? Miért adta meg? Csak annyit mondott, hogy már másoktank is tudott segített párkapcsolati problémákban. SZUPER, gondoltam. Nekem nincs problémám, csak nem azzal élek akivel szeretnék, még ha tisztában is vagyok a közös múltunkkal. Ismét eltelt majd két hónap, mikor megláttam Imit egy másik lánnyal sétálni. Annyira szíven döfött, hogy elsírtam magam. Emlékszem alig bírtam leplezni a sírást, mert ott helyben felhívtam. Nem vette fel, csak hangposta, Olyan ideges lettem! Mi az hogy ha én keresek valakit, mert segítségre van szükségem, akkor nem veszi fel. Eltelt kb egy jó óra mire vissza hívott. Addigra egy kicsit lenyugodtam, de megjegyeztem, hogy kerestem már korábban. Nyugodt és már-már zavaróan kimért hangon azt a választ kaptam, hogy ha dolgozik, akkor kikapcsolja a telefonját, hogy ne zavarják. Elmondtam neki, hogy ki vagyok, miért kerestem. Egyeztettünk egy időpontot, majd ismét azon a nagyon kedves és nyugodt hangon elköszönt. Gondoltam magamban, hogy tud valaki ennyire nyugodtan beszélni. Budán, egy egészség centrumban van az irodája, ami nagyon kellemes légkört árasztott. Attila ugyan azon a kedves és nyugodt stílusban fogadott. Egy kellemes beszélgetéssel kezdődött. Elmondtam neki az elmúlt pár év eseményeit. Majd megkérdezte, hogy mit is szeretnék. Én azt válaszoltam, hogy újra Imivel akarok lenni és hogy maradjunk is örökké együtt. Mondta, hogy rendben, de haladjunk szép sorjában. Elmondta, hogy mi lesz a terápiának a menete. Mikor levitt hipnózisban, olyan érzésem volt, hogy a testem már alszik, de az agyam teljesen éber. Furcsa, de jó érzés volt. Ekkor feltett nekem egy kérdést. Akarom-e hogy Imivel újra együtt legyek? Olyan érzés volt mintha mellbe vágtak volna. Viszont meglepődve vettem tudomásul vagy éreztem meg, hogy tisztán tudom a választ. Ekkor azt mondta, hogy tudok a kérdésre magyarul és érthetően válaszolni. A válaszom, hogy nem akarok már vele lenni. Ez fantasztikusan felszabadító érzéseket indított el bennem. Éreztem, hogy minden átértelmeződik bennem. Mikor vissza jöttem a hipnózisból egyszerre akartam nevetni és sírni a felismerőstől. Teljesen másképpen láttam az egész életemet. Nagyon fel voltam zaklatva, de mégis valami nyugalom keveredett bele. Megbeszéltük a történteket, majd kértem egy másik időpontot. Attila mondta, hogy szerinte nincs szükségem rá. Ebben igaza volt pár nappal később minden a helyére került és le is mondta a következő terápiát. Azóta élem az életem és már az újra értékelt személetemmel várom a jövőmet. Köszönöm segítséget.  Köszönöm!