Rádöbbenés!

Rádöbbenés!

Üdvözlök mindenkit!

Péter vagyok és én is Attilánál voltam hipnózis ülésen. Azért kerestem fel, mert a párommal nem ment minden, úgy ahogyan szerettük volna. Régen jó volt minden: boldogság, szerelem, gyengédség. De ez idővel megváltozott és mi is változtunk. Magamról csak annyit, hogy fodrász vagyok saját üzletemben és reggeltől estig dolgozok. A párom Zsolti személyi edző egy fitneszteremben és szintén sokat dolgozik. Az évek alatt jól megismertük egymás érzéseit és vágyait. Mégis a sok munka és a kevés együtt töltött idő elválasztott minket. Próbáltam minden percet megélni Zsoltival, mert tudta, hogy csak ez kis idő jut nekünk a nap végén. De bármit is csináltam nem segített. A vendégeim is észrevették, hogy eltűnt a mosolyom, a jókedvem. Eltűnt az életem. Az együttlétek sem voltak már olyanok. Vagy elmaradt, vagy gépiesen túl lettünk rajta. Én próbáltam mindig egy kicsit változtatni, de Zsolti vagy fáradt volt vagy egyszerűen nem volt már hozzá kedve. Az egyik vendégemnek, akivel nagyon jó viszonyba vagyok, meséltem, hogy mi ez a kilátástalan helyzet, amibe kerültem, amit ő is észrevett rajtam. Ekkor javasolta, hogy keressem fel Attilát, mert a munkatársának is tudott segíteni, hogy a párkapcsolata rendbe jöjjön. Kaptam egy névjegykártyát, ami nagyon megtetszett nekem. Olyan érzékien macsós volt J Mindent elolvastam a blogján és a FB oldalán. Először email-ben érdeklődtem nála és írtam meg a problémámat. A válasz, amit kaptam nem az volt amire számítottam. Csak levegő után kapkodtam, miközben a sorokat olvastam. Attila teljesen másképpen látta, értelmezte amit én írtam neki. Bejelentkeztem hozzá és úgy döntöttem, hogy elmagyarázom neki azt amit írtam és, hogy azt én hogyan értettem. Az első beszélgetésünkkor elmondtam az egész életemet, problémámat, fájdalmamat. Ő csak hallgatott, jegyzetelt, néha visszakérdezett. Aztán levitt hipnózisba. Ekkor egy egyszerű kérdést tett fel nekem, de a válasz amit erre adtam még engem is letaglózott. Mikor végeztünk gyorsan elköszöntem és hazáig sírtam. Azért mert a válaszom, amit ÉN mondtam a kérdésre, annyira fájt, hogy nem bírtam ki sírás nélkül. Mire hazaértem már azért sírtam, mert egy fajta megkönnyebbülés ölelt magához és nem akart elengedni. Napokig csak marcangoltam magam a válaszomon. Majd ismét hívtam Attilát. Féltem, hogy haragszik rám, amiért elrohantam, de kedves és barátságos volt. Sokat beszéltünk ismét. Egy hipnózistechnika segítségével végignéztem Zsoltival töltött életemet. Minden mondta, válasza, reakciója előjött belőlem és megértettem, hogy már nem szeret engem. Van valakije mellettem, akinél boldog. Ez fájdalmas felismerés volt. A következő pár alkalommal Attila segített az elengedésben és abban, hogy ne essek szét. Zsoltival szétköltöztünk és éljük az életünket úgy, ahogyan mi szeretnék.

Köszönöm, hogy elolvastad a történetemet. Ha úgy érzed, hogy tudott neked is segíteni e pár sorocskám, akkor boldogabb ember vagyok. De ne feledd! Igazából nekem Attila segített.