Kilátástalanság!

Kedves Olvasóim!

Egy olyan történetet szeretnék most megosztani veletek, ami engem is erősen megérintett. Természetesen a vendégem beleegyezésével és hozzájárulásával írom meg történetét.

Nemrég felkeresett engem Lívia (nem ez az igazi neve, bár szerintem nekem se az igazi nevét mondta meg), hogy segítséget kérjen, mert elakadt az életében és nem tudja eldönteni, hogyan tovább. Mikor eljött hozzám, akkor egy igazán kellemes megjelenésű fiatal lány benyomását keltette bennem, aki a 20-as évei közepén jár. Mint kiderült a 30-as évei vége felé jár és van két gyermeke (ezt is az engedélyével írom meg). 26 éves volt mikor élete szerelme feleségül vette. Jöttek sorban az gyerekek, közös ház (hitelre – nagyon fontos), jó munka. Mint az már történelem (és jelen probléma még mindig) őket is keményen földre küldte a lakáshitel megemelkedése. Sokáig próbálták tartalékból, túlórával fizetni a megemelkedett törlesztő részletet, de kezdett a kör bezárulni. A férj nem bírta tovább, és ahogyan a filmekben szokott lenni, reggel elment dolgozni és nem ment haza. Csak egy üzenetet hagyott: „nekem ez nem megy, a ház rám eső részét átírattam rád, új életet kezdek külföldön, sziasztok”! ENNYI?!?!?!?!?! Nehéz volt ezt hallgatnom nekem is, nem hogy nekik átélni. A nagyszülőkhöz költöztek, a házat lefoglalták és elárverezték. Rengeteg átsírt éjszaka után Lívia úgy döntött, hogy a gyerekei nem szenvedhetnek hiányt semmiben, ezért külföldre megy masszőznek, mert úgy gondolta, hogy ezzel a munkával tudja leghamarabb rendbe hozni az életüket. Jelentkezett egy netes hirdetésre és utána már elkapta a gépezet, ahogyan ő fogalmazót. Egyetlen kikötése volt, hogy csakis legális csinálja, mert nem kerülhet börtönbe, mert otthon várják a gyerekek. Mindent elmondott a szüleinek, hogy mit fog csinálni és miért döntött így. Nem vonták felelősségre, nem akarták lebeszélni. Biztosították, hogy a gyerekekre vigyáznak, míg külföldön van. Csak annyit kértek, hogy ha lehet, akkor naponta jelentkezzen, hogy tudják, minden rendben van. Elindult a munka és jöttek a számok is. Az évek meg egyre gyorsabban teltek. Ahogyan Lívia fogalmazott teljesen az élete részéve vált, hogy 4-5 napot kint dolgozott és 2-3 napot itthon volt. A gyerekek is hozzászoktak, hogy a nagyszülők nevelik őket és anyu csak „hétvégenként” van velük. Annyira hajtott és tett félre mindent egyes centet, hogy jó pár év után el tudtak költözni egy saját kis lakásba és még egy kevés tartalék is maradt. De jöttek ismét a gondok. Mivel a gyerek most már 100%-ban vele voltak ezért csak olyan munka jöhetett szóba, amit 8-16-ig tud végezni és utána rohanás a gyerekekért. Irodában dolgozott 120.000Ft/hó fizetésért. Hatalmas visszalépés volt ez számára, de mégis a gyerekivel volt. Viszont hamar rá kellett jönnie, hogy ebből nem tudnak hárman megélni. Kezdődött minden elölről. A pénzhiány hatalmas fájdalmat keltett benne. Esténként a neten keresgetett válasz után és így talált rám. Elmondta, hogy kint mennyit keresett, mennyit tudott félre tenni és, hogy itthon szinte csak a rezsi elviszi a fizetését és akkor még nem is ettek, nem vett cipőt, színes ceruzát,stb. Visszamenni nem akar, nem akarja ismét a gyerekeket elhagyni. Viszont tudja, hogy ha nem változtat, akkor ismét elveszítenek mindent, amiért annyit dolgozott. Mondtam neki, hogy én nem hozhatok helyette döntést, de hipnózisban megadhatja magának a legmegfelelőbb választ. A második alkalommal mentük rá célirányosan a kérdésre. Számomra is igen meglepő volt, hogy már régen eldöntötte magában, hogy mit fog csinálni, de még saját magának sem ismerte be. Nagyon határozott döntéseket közölt hipnózisban és erősítette meg saját magát, hogy mit kell tennie. Hogy mi volt a döntése, az maradjon az ő titka. De azt leírhatom, hogy nem hétvégi szülő lett és itthon maradt a gyerekeivel!        

Kósa Attila
HipnóziSiófok📱+36 70 776 7937