„Ezért nem vagyok hajlandó osztálytalálkozóra menni!"
Az
osztálytalálkozó akkor jó, ha nem méregetjük össze magunkat a másikkal, de
persze érthető, ha valaki úgy érzi, le van maradva az életében a többiektől.
Erika épp ilyen élményről számolt be.
Rohamosan
közeledik az osztálytalálkozónk, én meg itt állok 45 évesen, és nem akarok elmenni rá. Nem
azért, mert ne kedvelném a volt osztálytársaimat, sőt közülük többen is egész
életre szóló barátokká váltak az idők folyamán, de nem bírom elviselni, hogy
mindenkinek van gyereke, csak nekem nincs.
Nem direkt nincs gyerekem, egyszerűen úgy alakult az életem, hogy nem
jött össze, amikor akartam volna, aztán még el is váltam, és azóta nem találtam
párt magamnak.
Vannak
fellángolások, apró szerelmek, rövid kapcsolatok, de alapvetően arra
koncentráltam a sikertelen házasságom után, hogy megteremtsem magamnak az
anyagi biztonságot és karriert építsek, nem pedig a párkeresésen volt a hangsúly.
Mire észbe kaptam, már elmúltam 40 éves. Tudom, hogy van rá számos példa, hogy
akár 50 évesen is lehet gyereket szülni, de én azt érzem belül, hogy ez a hajó
már elment, és sosem élhetem át az anyaság csodáját. Ez fáj.
Az osztálytalálkozókon pedig egyértelmű, hogy mindenki összeméri magát a
másikkal, nem lehet elkerülni, hogy felállj és beszámolj róla, hogy mit értél
el az életben. És persze el tudnám mesélni, hogy van saját cégem, ami
kifejezetten sikeres, és hogy bármikor foghatom magam, és elindulhatok egy
világ körüli útra, mert már egyáltalán nincsenek anyagi gondjaim. De azt nem
tudom odatenni mellé, hogy van egy szép kislányom vagy kisfiam, aki tehetséges
sportban, rajzban, zenében, akármiben. Aki esténként odabújna hozzám az esti
mese alatt, és akiről elő tudnék kapni a táskámból egy egész fotóalbumot,
amiben hatszáz képen megmutathatnám a volt osztálytársaknak, mennyire cuki
arcokat vágott hat hónapos korában.
Ezzel pedig nem tudok szembenézni, nem akarom magam kitenni annak a
fájdalomnak, amit éreznék akkor, amikor minden egyes osztálytársam elmeséli,
milyenek a gyerekei és a családja.
A
hétköznapokban nem szoktam ezen gyötrődni, élvezem és szeretem az életemet így
is, hogy nincs gyerekem. Mégis, belül azért nem érzem teljesnek így, egyedül. A
barátaim gyerekeivel sok időt töltök, sőt keresztanyukának is felkértek,
maximálisan oda is teszem magam ebben a szerepben, és minden perc kincset ér
számomra a keresztgyerekeimmel. De azért ez mégsem ugyanaz, mintha a sajátjaim
lennének.
Lehet, hogy ez
úgy hangzik, mintha homokba dugnám a fejem, és nem akarnék szembenézni a saját
problémáimmal, de nekem inkább csak arról szól az, hogy elkerülöm az osztálytalálkozókat, hogy nem teszem ki magam felesleges szenvedésnek. Aki a
barátom közülük, azokkal úgyis találkozni szoktam rendszeresen, a többiek pedig
jó eséllyel csak szánakozva néznének rám, amiért nekem nem jött össze az idilli
család. A szánalomból pedig kösz, de inkább nem kérek.”
A hipnózis tökéletes segítséget nyújthat a fent idézett esetben is. (gátlások, félelmek feloldása)
Kósa Attila
HipnóziSiófok📱+36 70 776 7937
HipnóziSiófok📱+36 70 776 7937
Megjegyzések
Megjegyzés küldése