A család kicsi kincse - megtörtént eset
Ezt az esetet most én írom meg a család engedélyével, a kép csak illusztráció.
2013- ben házasodott össze egy szerelmes fiú és lány. Az életük jól haladt a közös úton, míg meg nem érkezett a családba a kislányuk. Az elején a baba nagyon sírós volt, mint utólag kiderült, azért mert az anyuka nem hagyta abba a kávé fogyasztását, ami az anyatejen keresztül bekerült a baba szervezetébe is. Heteken keresztül csak ölben tudott aludni a kislány. Az apuka dolgozott, csak esténként és hétvégén volt otthon. Mire rájöttek, hogy mi a baj (a védőnő kérdezett rá) az anyuka teljesen a lánya rabjává vált. A kislány már teljesen jól aludt, evett, élte az életét, de az anyuka nem tudott elszakadni tőle. Annyira magához „láncolta” a kislányát, hogy a gyerek már nem aludhatott egyedül a kiságyában csak is vele, férjét a vendégszobába száműzte. Ebben az időszakban még kialakult egy olyan állapot az anyukában, hogy csak ő fontos a gyereknek, csak vele lehet, csak ő foghatja. Ahogyan a kis hercegnő egyre nagyobb lett, ez annyira a természetévé vált, hogy már a tulajdon apukáját is elutasította és nem volt hajlandó vele lenni. Nem tudta a saját apukája felvenni és akár egy puszit adni neki, mert a kislány csak az anyukát volt hajlandó elfogadni. Persze ez tetszett az anyukának, mert így mindig ő volt az első a gyereke szemében. A kislány már négy éves is elmúlt, mire az apa elhatározta, hogy segítséget kér, hogy az anyát „leválassza” a gyerekükről. Első találkozásunk az anyukával elég vicces volt. A négy éves kislány ott ült az ölébe és csak annyira volt hajlandó eltávolodni az anyukától, ameddig a kezét tudta fogni. Természetesen a gyerek nem hibáztatható, e ebben a nevelésben nőtt fel, neki ez a természetes. Ezt az anyuka alakította ki, ő nevelte így a gyereket, természetesen ehhez az is kellett, hogy az apuka beletörődjön és „becsukja a szemét”. Sok-sok beszélgetés kellett, ahhoz is, hogy az anyuka a következő találkozásra az apukával hagyja közös gyereküket. Anyuka teljesen kikészült, hogy vajon mi lehet vele? Biztos sír utána, stb. Anyuka is sírt és csak nehezen tudott megnyugodni. Az első alkalommal az apuka szemszögéből nézte végig az eddigi életüket, majd a saját gyermeke szemszögéből. Több hipnózis ülés alkalmával eljutottunk odáig, hogy a kislány egyedül alszik a saját szobájában. Az apuka visszaköltözhetett a hálószobába. Nehéz volt mindenkinek ez az időszak, de meglátták azt a közös pontot, amin mind a ketten szerettek volna változtatni és amit el szerettek volna érni.
2013- ben házasodott össze egy szerelmes fiú és lány. Az életük jól haladt a közös úton, míg meg nem érkezett a családba a kislányuk. Az elején a baba nagyon sírós volt, mint utólag kiderült, azért mert az anyuka nem hagyta abba a kávé fogyasztását, ami az anyatejen keresztül bekerült a baba szervezetébe is. Heteken keresztül csak ölben tudott aludni a kislány. Az apuka dolgozott, csak esténként és hétvégén volt otthon. Mire rájöttek, hogy mi a baj (a védőnő kérdezett rá) az anyuka teljesen a lánya rabjává vált. A kislány már teljesen jól aludt, evett, élte az életét, de az anyuka nem tudott elszakadni tőle. Annyira magához „láncolta” a kislányát, hogy a gyerek már nem aludhatott egyedül a kiságyában csak is vele, férjét a vendégszobába száműzte. Ebben az időszakban még kialakult egy olyan állapot az anyukában, hogy csak ő fontos a gyereknek, csak vele lehet, csak ő foghatja. Ahogyan a kis hercegnő egyre nagyobb lett, ez annyira a természetévé vált, hogy már a tulajdon apukáját is elutasította és nem volt hajlandó vele lenni. Nem tudta a saját apukája felvenni és akár egy puszit adni neki, mert a kislány csak az anyukát volt hajlandó elfogadni. Persze ez tetszett az anyukának, mert így mindig ő volt az első a gyereke szemében. A kislány már négy éves is elmúlt, mire az apa elhatározta, hogy segítséget kér, hogy az anyát „leválassza” a gyerekükről. Első találkozásunk az anyukával elég vicces volt. A négy éves kislány ott ült az ölébe és csak annyira volt hajlandó eltávolodni az anyukától, ameddig a kezét tudta fogni. Természetesen a gyerek nem hibáztatható, e ebben a nevelésben nőtt fel, neki ez a természetes. Ezt az anyuka alakította ki, ő nevelte így a gyereket, természetesen ehhez az is kellett, hogy az apuka beletörődjön és „becsukja a szemét”. Sok-sok beszélgetés kellett, ahhoz is, hogy az anyuka a következő találkozásra az apukával hagyja közös gyereküket. Anyuka teljesen kikészült, hogy vajon mi lehet vele? Biztos sír utána, stb. Anyuka is sírt és csak nehezen tudott megnyugodni. Az első alkalommal az apuka szemszögéből nézte végig az eddigi életüket, majd a saját gyermeke szemszögéből. Több hipnózis ülés alkalmával eljutottunk odáig, hogy a kislány egyedül alszik a saját szobájában. Az apuka visszaköltözhetett a hálószobába. Nehéz volt mindenkinek ez az időszak, de meglátták azt a közös pontot, amin mind a ketten szerettek volna változtatni és amit el szerettek volna érni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése