Akit mindig szerettek.

 

Hipnózis terapeutaként sok olyan női vendéggel dolgoztam, akiknek „papíron” rendben volt az életük. 

                                                                   

 

 

Szerető család, figyelem, támogatás. És ami igazán fontos az az, hogy megkapták azt a mintát, amire egy nőnek szüksége van. A szülők igazán oda figyeltek rájuk. Volt Anya és Apa mintázat, dinamika az életükben.  

Továbbá felnőttként is helyükön voltak. Sikeresek voltak. Elismerték őket. És jól „működtek” az életükben.

De mégis van egy terület, ahol majdhogynem képtelenek „érvényesülni”.

A párkapcsolatokban újra és újra elcsúsztak. Mindig ugyanott. Mindig ugyanúgy. És ilyenkor jönnek a nagy kérdések, hogy

„Mi a baj velem?”
„Mi van velem?”

Számtalan „dolgot” tudnék felsorolni, hogy mi minden lehet, de akármilyen hihetetlen szinte mindig megtalálható ugyanaz a mintázat.

Azok a nők, akiket gyerekkorukban mindig szerettek, óvtak, támogattak, gyakran pont azokba szeretnek bele, akik nem törődnek velük.

Persze nem azért, mert erre vágynak, hanem mert ezt nem értik. Nem értik, hogy hogy lehet az, hogy engem nem szeretnek?

És sajnos innen indul el valami alattomos! Egy észrevehetetlen érzés/inger, ami egy bizonyos cselekvésre késztet.

👉 „Majd én bebizonyítom, hogy szerethető vagyok.”

👉 „Majd én bebizonyítom, hogy Ő is engem szeret.”

👉 „Éreznem kell, hogy szeret engem.”

👉 „Megmutatom, hogy Ő is képes engem szeretni.”

👉 „Be kell bizonyítanom, hogy szeret engem.”

 

És közben észrevétlenül benne maradnak egy helyzetben. És sajnos a csalódások, bántások folyamatosan jönnek, napokon, hónapokon vagy akár éveken keresztűl.  Hiszen a másik fél nem tudja, szinte képtelen valamiért megadni azt a szeretetet, amire vágynak a nők. És mivel a legtöbbször csak csalódás, bántás érkezik, ezért ha néha jön egy-egy apró, kicsi szeretet morzsa, az olyan mint olaj a tűzre.

 👉 „Van még remény.”

👉 „Ez az! Ez kell nekem, csak így tovább.”

👉 „Ha kitartó vagyok, akkor még többet kapok és akkor már szeretve vagyok.”

 

És még nagyon sok ilyen és ehhez hasonló mondattal találkoztam. Mert ezek a mondatok, mint egy Mantra, egy mindent felülíró törvény/szabály ott van pörgetve a tudatalattiban. Mert ez szándékosan (nem tudatosan) van állandóan pörgetve.   

A pszichológia ezt igazán egyszerűbben mondja:

👉 Nem ahhoz vonzódsz, aki jó neked.
👉 Hanem ahhoz, aki benned valamit megmozdít. (ja, de hogyan és mit???)

És néha pont ez az, ami a legjobban fáj. Mert ez a mintázat rossz és láthatatlan. És amit nem látsz abba újra és újra bele fogsz sétálni. Főleg úgy, hogy még a tudatalattiban ez a végtelenített lemez pörög.

Nem az a kérdés, hogy szerethető vagy-e, hanem az, hogy miért ott akarod ezt bizonyítani, ahol nem kapsz rá választ. 

És itt már a bizonyítási kényszer, ami igazán fontos. 

Kinek, mit és miért akar bárki is bizonyítani?