Hipnózis Siófok

  EGYEDÜLÁLLÓ NŐK   Az elmúlt egy évben egyre gyakrabban vettem észre valamit a munkámban. Egyre több egyedülálló nő, egyre több egyedülálló édesanya érkezik hozzám. Nem egyik napról a másikra történt, hanem szinte észrevétlenül, folyamatosan növekedett a számuk. Ma már kimondható, hogy jelentősen többen vannak, mint korábban.                                                                         És amikor beszélgetni kezdünk, vagy amikor egyszerűen csak jelen vannak abban a térben, nagyon gyorsan kirajzolódik, milyen súlyt hordoznak nap mint nap. Egyedülálló szülőként nem csak az idő kevés. Nem csak arról van szó, hogy több a teendő. Hanem arról, hogy sokszor nincs kire támaszkodni. Nincs kinek átadni egy estére a felelősséget. Nincs mögöttük egy stabil háttér, ami megtart, amikor elfár...

Mentális túlterheltség! Hipnózis terapeutaként van egy minta, amit újra és újra látok a hozzám érkező nőknél. És nem, nem az, hogy „sok a meló”, vagy hogy több fronton kell helytállni. Hanem az, hogy a fejben a gondolatok egyszerűen nem állnak le. Ez a mentális túlterheltség.       Mintha folyamatosan menne bent egy háttérzaj egy végtelen listáról. 📍 Kit kell felhívni. 📍 Mit felejtettem el. 📍 Ki, hogy van. 📍 Azt a valamit nehogy elfelejtsem holnapra. És közben próbálsz mindent kézben tartani. Egyszerre. Egyedül. Folyamatosan. Ez nem sima fáradtság. Ez az, amikor hiába pihensz, de belül nem kapcsolsz ki. Amikor lefekszel, de az agyad még mindig „dolgozik”. Amikor felébredsz, és az első gondolat már egy teendő. Sokan ilyenkor legyintenek, hogy „csak keveset aludtam.” De nem ez a lényeg. Nem az alvás hiányzik. Hanem az, hogy végre le tudd tenni azt a belső terhet, amit folyamatosan cipelsz. Mert nem az a ...

Terapeutaként újra és újra ugyanazzal a mintázattal találkozom a munkám során. Más történetek, más emberek, de a dinamika szinte mindig ugyanaz. Az, amit a legtöbben kapcsolatnak élnek meg, sokszor nem két ember valódi találkozása. Inkább egy belső, régről hozott reakció újrajátszása a jelenben. És ami a legdurvább, hogy ez közben teljesen valóságnak tűnik.     Nem ő bánt, hanem Te reagálsz a múltadra. Egyre többször látom ugyanazt. Nem a kapcsolat romlik el, hanem az, ahogyan értelmezzük egymást vagy nem úgy értelmezzük a jeleket ahogyan kéne. És a legtöbben észre sem veszik, hogy már nem is a másikkal beszélnek. Hanem a saját múltjukkal vitatkoznak. Nem a másik embert nem érted, hanem magadat nem bírod el. Az emberek többsége nem a párját látja, hanem azt a negatív belső filmet, ami benne fut. 👉 Egy mondat. 👉 Egy hangsúly. 👉 Egy arckifejezés. És már indul is a vetítés. 👉 „Biztos lenéz.” 👉 „Biztos nem szeret...