Egy anya. Ezer szerep.
Sziasztok! A következő történetet szeretném megosztani veletek. Anett (kitalált név) saját élményeit írta le nekem arról, hogyan távolodott el évek alatt önmagától, és hogyan talált végül újra vissza ahhoz a nőhöz, aki mindig is ott élt benne. „Azt hittem, ezt is kibírom…” Sokáig azt hittem, hogy az az élet rendje, hogy egyedülálló anyaként egyszerűen ennyit kell bírni. Hogy reggeltől estig rohanni természetes. Hogy mindenki más fontosabb nálam. Hogy először mindig a gyerek, aztán a munka, aztán a számlák, a bevásárlás, a mosás, a főzés, a takarítás, az ügyintézés, a ház körüli teendők és valahol a sor legvégén talán én is következem. Csak mire odaérnék, addigra már teljesen elfogy az erőm. A kívülállók sokszor csak annyit látn...