Nárcisztikus mellett eltűnsz.

                                                                         

 

Az utóbbi időben újra egyre többen keresnek meg olyan történetekkel, ahol a kapcsolat elején minden szinte mesébe illő volt.

Figyelem, kedvesség, dicséret, törődés.
Aztán valami lassan, de folyamatosan megváltozott.

Mert az a személy, aki eleinte felemelt, később elkezdett leépíteni. Aki egyszer a legfontosabbnak látott, egyszer csak elkezdett hibáztatni. Aki megnyitott, később bezárt.

Egy nárcisztikus működésű ember valóban tud nagyon kedves lenni. De csak addig a pontig, amíg az elvárásai teljesülnek. Ha viszont nem, akkor gyakran megjelenik a bűnbakkeresés, a kritika, a leértékelés, a szavakkal történő bántás és sokszor az érzelmi kontroll.

Sokan ilyenkor azt kérdezik:

„Hogy kerültem ide?”
„Miért maradtam benne ilyen sokáig?”
„Miért kételkedem már saját magamban is?”

A válasz sokszor mélyebben van, mint gondolnánk. A „szeretlek” szó ilyenkor nem kapcsolódást jelent, hanem gyakran hatalmat. Kontrollt az időd felett, a döntéseid felett, a kapcsolataid felett és végül a valóságérzeted felett.

Sokan mesélik el, hogy idővel:

– elszigetelődtek a barátoktól, családtól
– állandó bocsánatkérésben éltek
– egyre kisebbnek érezték magukat
– és már nem tudták, mi az igaz és mi nem

A hipnózis során gyakran kiderül, hogy ezek a helyzetek nem a jelenben kezdődtek, hanem sokkal korábban. Régi mintákban, gyermekkori érzésekben, kimondatlan félelmekben, megfelelési kényszerben. Mert egy nárcisztikus személy ezeket észreveszi és „rákapcsolódik”, hogy a lehető legtöbbet tudjon kihozni belőle a saját céljai megvalósítása érdekében.  

És amikor ezeket a mélyebb rétegeket elkezdjük oldani, akkor történik meg az igazi változás:

👉 visszatér az önbizalom
👉 helyreáll a belső iránytű
👉 és újra érezhetővé válik, mi fér bele és mi nem