Szociális fóbia? Társas fóbia?

 

Sziasztok!

 

Pár éve volt egy vendégem, aki elküldte nekem most a történetét. Azt írta, hogy

mostanában elég sokat lehet hallani azzal kapcsolatban, amin ő is átment és ezért

keresett meg.

Az engedélyével a teljes nekem írt levelet osztom meg veletek. (a nevét változtattam

csak meg)

                                                            


Szia Attila!

 

Remélem, még emlékszel rám. 2020-ban jártam hozzád és azóta is csak mosolygok.

Bár nem hinném, hogy erről felismertél volna. K. Tímea vagyok és akkor olyan

problémám volt, vagy ahogyan az akkori pszichiáterem mondta, olyan betegségem

volt, hogy szociális fóbia, szociális zavar. Talán emlékszel még arra, hogy mikor

felkerestelek, akkor már telefonba is mondtam, hogy nehezen fogok majd tudni

megszólalni. Ennek ellenére már az első találkozásunk alkalmával csak úgy jött

belőlem a mondanivaló. Bár nehezen ment és többször is elcsuklott a hangom, de

sikerült elmondanom, hogy miért is kerestelek fel. Úgy éreztem veled szemben, hogy

egyszerűen csak jó helyen vagyok.

 

Azért döntöttem úgy, hogy felkereslek, mert nem értem, hogy miért kell teljesen

másképpen hozzá állni ennek a problémának megoldásához. Miért mondják, hogy

gyógyszert kell szedni és minden rendben lesz! Nekem anno nagyon okosan

antidepresszánsokat írt fel a dokim és a végén már majdnem a nyálam folyását sem

éreztem.

 

Most megint egyre több területről hallom, olvasom, hogy akinek ilyen vagy társas

fóbiája van, annak gyógyszer kell? Miért mondják ezt? Fáj amikor nem engedik más

segítő területek érvényesülését. Én vagyok az élő példa arra, hogy az, aki nem mert

társaságba menni, megszólalni vagy simán elköszönni, annak is van lehetősége

gyógyszer nélkül pozitív és tartós változást elérni. Pedig néha az ájulás, szédülés

határáig pörgettem magam.

 

Mivel olvasom azóta is rendszeresen az oldalaidat és a történeteket, ezért én is írok

magamról pár sort.

 

Most már tudom, Attila segítségével, hogy az egész gyerekkoromban kezdődött.

Anyu mindig tiszta ideg volt, mikor tudta, hogy apu nemsokára hazaérkezik. Nem

lehetett tudni, hogy éppen milyen hangulata lesz. Kedves, pusziskódos, zárkózott,

csöndes, agresszív, stb. Bármilyen lehetett és előre kiszámítani nem lehetett. Én

onnantól kezdve kezdtem el bezárkózni az emberek felől. Nem számított, hogy rokon

ismerős, osztálytárs, tanár. Lassan mindenki ugyan azt váltotta ki belőlem.

Bizonytalannak éreztem magam, sokféle testi és lelki tünetet generáltam magamnak.

Életem egyetlen boldog pillanata az volt, mikor 2020-ban mondták, hogy „maradjunk

otthon” és eljött a home office! Micsoda csodálatos két szó volt ez az akkori

életemben. De akkor értettem meg, hogy ezt meg kell változtatni. Nem fogok örökké

otthon maradni. Egy önismereti csoportban ajánlottak és én hittem nekik. Nem

tudom, hogy miért, mert idegenektől semmit sem fogadok el. De akkor az

őrangyalom nagyon „megrángatott” és a fülemnél fogva vitt hozzád, amiért még a

mai napig is hálás vagyok neki.

 

Ezért:

Köszönöm, hogy a megoldottad a problémámat.

Köszönöm, hogy nem kell gyógyszert szednem.

Köszönöm, hogy a munkámat azóta is a munkahelyemen végezhet el.

Köszönöm, hogy a csapatépítőkre elmehetek és jól tudom magam érezni. Köszönöm, hogy beszélgethetek másokkal vagy idegenekkel.

Köszönöm, hogy nem engedted, hogy félúton abbahagyjam és vittél tovább.

Köszönöm, hogy közelebb is engedhettem magamhoz a férfiakat.

Köszönöm, hogy annyira biztos lábakon állok már magamban, hogy az esküvőnkre készülhetünk.

Köszönöm, hogy ha elfogadod a meghívásunkat és jelenléteddel megtisztelnél

minket.

Köszönöm, hogy az életem része lettél. 

 

KÖSZÖNÖM

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Élet? Kurva?

Kép
  Szia Attila! Remélem emlékszel még rám, mert én még igen és nem is foglak soha elfelejteni. Neked köszönhetem, hogy nem lettem öngyilkos és hogy apukám még sokáig velünk tudott maradni. Két dolog miatt is döntöttem úgy, hogy megírom én is a közös történetünket. Az egyik, mert olvastam az oldaladon annak a vendégednek a történetét, akit a szülei rendszeresen bántalmaztak. Elgondolkodtam, hogy vajon mi lett volna az én reakcióm abban a szituációban, ha engem „neveltek” volna így a szüleim? Vajon akkor én hogyan döntöttem volna? Vajon találkoztunk volna? Lehet, hogy fel se kereslek, mert teljesen más kapcsolatom lett volna a szüleimmel. A másik dolog az az, hogy a két ünnep között egy bárban voltam a barátnőimmel és a másik asztalnál arról beszélgetett pár hölgy, hogy az egyikük férje kurvához járt és lebukott vele. Majd hosszan és megalázóan ócsárolták azt az hölgyet, akivel a férj lefeküdt. Persze arról nem szólt a másik asztal beszélgetése, hogy a férj miért döntött úgy, hogy...
További információk

És akkor hogyan tovább?

Kép
  Sziasztok!                                                               Andrea vagyok és majdhogynem az életem első része átlagosnak mondható. Mindenem, amim van, amit elértem, azt saját erőmből sikerült. A szüleim támogattak, neveltek, szerettek és a taníttattak. Miután az érettségit megszereztem elengedték a kezemet, mondván, hogy innentől kezdve azt teszek az életemmel, amit akarok, de elkezdődött az én életem. Szerettem volna főiskolára menni, de azt már nem támogatták anyagilag (nem is tudták volna miből), ezért munkát kerestem és így vágtam neki a fősulinak. Majd minimálisan, de lakbért is fizetnem kellett. Akkor nagyon mérges és dühös voltam emiatt, de most már tudom, hogy hatalmas tanítás volt benne számomra. De ez az egész gyerekkoromra igaz volt. Bármi is történt velem, akkor a szüleim nem segítettek egyből, han...
További információk

Köszöntöm a HipnóziSiófok blogon!

Kép
Üdvözlöm, Kósa Attila vagyok, hipnoterapeuta. Már gyermekkoromban a szüleim is felfigyeltek arra, hogy mindenki megnyugszik a társaságomban és megnyílik velem szemben. Évek óta foglalkozom hivatásszerűen a hipnózissal, folyamatosan képzem magam, hogy minél szélesebb körben tudjak segíteni.  Célom, hogy a hipnózisban rejlő lehetőségekkel  jobbá és könnyebbé tegyem Vendégeim életét.  Blogomon az általános információk mellett többnyire az ő visszajelzéseiket    olvashatják, ezzel is bemutatva milyen sokrétű a hipnoterápia. 2017. őszétől kellemes kertvárosi környezetben várom az érdeklődőket, Siófokon a Nefelejcs utcában, kizárólag bejelentkezés alapján. Nyilatkozat: Gyógyító és egészségügyi tevékenységet, pszichoterápiát nem végzek. Törvényesen ma Magyarországon csak orvos gyógyíthat. Tevékenységem semmilyen formában nem minősül egészségügyi tevékenységnek. Az általam megszerzett elméleti és gyakorlati tudás nem alkalmazható orvosi terápiás, gyógyító il...
További információk