Bejegyzések

Élet? Kurva?

Kép
  Szia Attila! Remélem emlékszel még rám, mert én még igen és nem is foglak soha elfelejteni. Neked köszönhetem, hogy nem lettem öngyilkos és hogy apukám még sokáig velünk tudott maradni. Két dolog miatt is döntöttem úgy, hogy megírom én is a közös történetünket. Az egyik, mert olvastam az oldaladon annak a vendégednek a történetét, akit a szülei rendszeresen bántalmaztak. Elgondolkodtam, hogy vajon mi lett volna az én reakcióm abban a szituációban, ha engem „neveltek” volna így a szüleim? Vajon akkor én hogyan döntöttem volna? Vajon találkoztunk volna? Lehet, hogy fel se kereslek, mert teljesen más kapcsolatom lett volna a szüleimmel. A másik dolog az az, hogy a két ünnep között egy bárban voltam a barátnőimmel és a másik asztalnál arról beszélgetett pár hölgy, hogy az egyikük férje kurvához járt és lebukott vele. Majd hosszan és megalázóan ócsárolták azt az hölgyet, akivel a férj lefeküdt. Persze arról nem szólt a másik asztal beszélgetése, hogy a férj miért döntött úgy, hogy...

Gyerekkori bántalmazások

Kép
  Sziasztok!                                                                   Anikónak hívnak és úgy döntöttem, hogy az életem első részét megírom, hogy hátha mások is tudnak belőle erőt venni. Ők is képesek lesznek hinni abban, hogy van nekik is segítség, hiszen én is kaptam. Olyan segítséget, amire soha semmilyen formában nem is számítottam. De talán az angyalok vagy az Égiek, akik akkor ott szóltak nekem, hogy figyeljek. Úgy érkeztem meg erre a világra, hogy nem sírtam fel csak néztem a nagy szemeimmel. Ezt számtalan verés közben üvöltötték nekem a szüleim. De ne ugrojunk ekkorát. Amikor megszülettem, akkor csak pislogtam és nem sírtam. Csak „néztem” a ...

Halottról vagy jót vagy semmit!

Kép
  Sziasztok!                                                              Én amiatt kezdtem el Attilához járni, mert az apukám meghalt 2023 nyár közepén és megtapasztaltam, hogy milyen, amikor nem csak jót mondanak egy halottról. A gyerekkorom nehéz volt, de csodálatos. Azért volt nehéz, mert a szüleimnek mindenért nagyon, de nagyon sokat kellett küzdeni. Mindig a kemény és szorgos munka gyümölcse a legjobb mondatokat hallottam. Lépésről lépésre építették fel az életüket. Mindent maguktól értek el. Sok olyan emlékem van, hogy anyu vagy apu nem evett, mert nem volt mit. Persze ilyenkor a kérdésemre a nem vagyok éhes, meg a munkahelyen már ettem válaszokat kaptam. De szép lassan egye...