Nem „ilyen” vagy.

 

Nem „ilyen” vagy.

 

Csak EZT tanultad meg, hogy így lehet túlélni. És most felnőttként is ugyanazokat a köröket futod.

 

                                                                 

 

 

Van az a pont, amikor már érzed, hogy nem a jeleneddel van a baj, csak még nem látod tisztán, honnan jön.

Az elmúlt években több ezer emberrel dolgoztam. És van egy közös pont, ami újra és újra visszaköszön. Olyan gyerekkori lenyomatok, amik akkor még segítettek túlélni, viszont ma már csendben és folyamatosan korlátoznak.

Ott vannak a kapcsolatokban. A döntésekben. Abban, ahogy magadra nézel.

Összegyűjtöttem 15 olyan visszatérő mintát, amivel a leggyakrabban találkozom a munkám során.

Lehet, hogy olvasás közben több pontnál is magadra ismersz, akkor tudd, hogy ez nem véletlen. Akkor benned is ott van egy „mintázat”.

 

 

15 gyerekkori minta/trauma, ami felnőttként is irányítani 

képes!

 

Mert ezeket nem hagytad ott gyerekkorodban, csak megtanultál túlélni velük. És sajnos most ebből élsz.

 

1.

Az a gyerek, aki túl korán „felnőtté vált”, mert neki kellett erősnek lennie…
→ az az a felnőtt, aki mindig tartja magát. De valójában fogalma sincs, hogyan kellene megengedni magának, hogy „gyenge” legyen.

 

2.

Az a gyerek, aki megtanulta, hogy biztonságosabb mások kedvében járni, mert a „NEM” büntetést vagy elutasítást hozott…
→ az az a felnőtt, aki ma sem mer nemet mondani. Aki inkább elfolytja önmagát, csak hogy ne veszítsen el senkit.

 

3.

Az a gyerek, akinek újra és újra azt üzenték, hogy „nem vagy elég”…
→ az az a felnőtt, aki hiába kap szeretetet, nem tudja befogadni. Mert belül még mindig vitatkozik vele.

 

4.

Az a gyerek, aki megtanulta, hogy a szeretet feltételekhez kötött…
→ az az a felnőtt, aki folyamatosan bizonyítani akar. Mert belül attól fél, hogy ha „csak úgy van”, akkor nem marad senki mellette.

 

5.

Az a gyerek, aki káoszban, feszültségben, akár agresszió mellett nőtt fel…
→ az az a felnőtt, aki instabil és robban. Nem azért, mert „ilyen”, hanem mert sosem tanulta meg biztonságban megélni az érzéseit.

 

6.

Az a gyerek, aki megtanulta, hogy rá úgysem jut figyelem…
→ az az a felnőtt, aki mindenkiről gondoskodik. És közben lassan eltűnik saját magából.

 

7.

Az a gyerek, akinek a bizalmát újra és újra megsértették…
→ az az a felnőtt, aki folyamatosan kételkedik. Akkor is, amikor már nincs oka rá.

 

8.

Az a gyerek, aki megtanulta, hogy a konfliktus veszélyes…
→ az az a felnőtt, aki inkább visszahúzódik, elnémul vagy túlmagyaráz és bocsánatot kér. Csak nehogy újra fájjon.

 

9.

Az a gyerek, aki egyedül maradt a problémáival…
→ az az a felnőtt, aki akkor is bezár, amikor a legjobban szüksége lenne valakire.

 

10.

Az a gyerek, akinek magára kellett támaszkodnia, mert nem volt, aki megtartsa…
→ az az a felnőtt, aki mindent egyedül akar megoldani. Mert a segítség a „nem biztonságos” érzés.

 

11.

Az a gyerek, akinek az érzéseit elbagatellizálták („ugyan már, nem nagy dolog”)…
→ az az a felnőtt, aki nem bízik a saját érzéseiben. És gyakran maga ellen fordul.

 

12.

Az a gyerek, akit csak akkor vettek észre, ha kiemelkedett…
→ az az a felnőtt, aki túlteljesít. És még így is azt érzi, hogy „valami hiányzik és én nem vagyok elég.”

 

13.

Az a gyerek, aki a szeretetet hol megkapta, hol elvesztette…
→ az az a felnőtt, aki mindenáron kapaszkodik. Még akkor is, ha közben sérül.

 

14.

Az a gyerek, akinek nem volt biztonságos kimondani, amit érez vagy gondol…
→ az az a felnőtt, aki visszatartja magát. És közben egyre nagyobb feszültséget cipel belül.

 

15.

Az a gyerek, aki csak akkor volt „jó”, ha megfelelt…
→ az az a felnőtt, aki folyamatosan visszaigazolást keres. Mert egyedül nem érzi magát elégnek.