Szülők rabszolgája😢

Sziasztok!

Attilával egy nagyon hosszú és nehéz munkafolyamaton mentünk végig. Biztos vagyok benne, hogy egyedül nem sikerült volna. Hiába mondta nekem végig, hogy de igenis ez mind egyedül az én érdemem. Nekem kellett Attila és az ő személyisége. Kellett, hogy egy férfi kísérjen végig, fogja a kezemet és segítsen mindenben. Már az is egy hatalmas lépés volt nekem, hogy egy férfit kértem meg, hogy segítsen. A régi életemben mindent kaptam a férfiaktól, csak segítséget, bátorítást nem. Na jó, bátorítást kaptam, de olyan dolgokért, amiket nem akartam megtenni. Igyekeztem eleget tenni azoknak, akiket fontosnak tartottam az életemben. De csak csalódásokat kaptam. Nem írhatom le pontosan, hogy mi történt velem, de Attila segítségével igyekeztem kevésbé rémisztően fogalmazni.  

                                                             

A szüleimmel nem tudom, hogy mi van. Már hosszú évek óta nem kerestük egymást. Nem is hiányoznak, mert amit tőlük kaptam az minden volt, csak nem nevelés. Röviden összefoglalva: én azért születtem meg, hogy nekik dolgozzak és hogy őket szolgáljam. Az általános iskola után nem járhattam tovább mert dolgoznom kellett, hogy őket ezzel is segítsem. Természetesen a fizetésem is őket illette. Akkor még fel sem tűnt, hogy mit miért csinálnak. Nekem minden cselekedetük természetes volt, hiszen így neveltek. Majd eljött az idő, hogy több pénzre lett szükségük és ezért nekem jobban kereső munkát kellett találnom. Persze erre nekik is már volt egy ötletük. +18 film forgatásokra kezdtem járni. Mint új lány, arc, aki még nagyon fiatal is, hamar elárasztottak a szerepek. (természetesen már betöltöttem a 18 életévemet addigra) De egy idő után még többet akartak belőlem kizsákmányolni a szülők és amikor hírét vették, hogy „magán szerepeket” is lehet vállalni, amikért jobban fizetnek, akkor már oda vittek. Röpke pár év alatt egy átjáró ház lettem és minden pénzt a szüleim tettek el. Most lehet engem hibáztatni, hogy 22 évesen miért nem mondtam nemet már az elején. Akit nem így nevelnek szülei, azoknak elképzelésük sincsen arról, hogy mennyire torz kép alakul ki az emberben a világról, önmagáról. Minden, ami nekem természetes volt, az másoknak elképzelhetetlen. Minden, ami másoknak természetes volt, az az én fejemben nem létezett. Olyan dolgokat sem voltam képes észrevenni, ami már szinte az arcom előtt „robbant fel, mint egy bomba”. Mert más értékek, félelmek, képzetek, tanítások voltak bennem.

Majd idővel már csak a „személyes felkérések” voltak, mert azzal „jobban tudtam segíteni a szüleimet”. De még mindig volt hova „fejlődni”. Észrevették, hogy ha egy kicsit Ők megengedik az én vendégeimnek, hogy finoman, de megélhessék az elfojtott „érzéseiket”, akkor még jobban tudom én támogatni a szüleim anyagi helyzetét. És jöttek és jöttek az újabbnál újabb ötletek, vágyak, elképzelések.

Majd kiégtem. De nem csak úgy kiégtem, hanem nem tudtam irányítani a testemet. Reggelente hosszú percekig tartott, mire ébredés után megtudtam mozdulni. Csak feküdtem és próbáltam irányítani a testemet, de meg se mozdult. Mintha minden reggel újra kellett volna tanulnom a mozgást. És mikor már mozogtam, akkor még sokáig bizonytalanul tudtam csak járkálni. Odáig fajult, hogy ébredés után harminc-negyven perc is kellett mire nem ejtettem el a kávés bögrémet vagy mire megszűnt a szédülés, imbolygás érzése. Sőt, többször is volt, hogy „munka közben” pár másodperce elájultam. A testem tiltakozott minden ellen, amit csináltam és ahogyan csináltam. Nem volt hajlandó tovább haladni ezen az úton és egyszerűen nem engedelmeskedett. És mielőtt bárkiben megfogalmazódna, soha - ismétlem soha - semmilyen „anyag” nem került a szervezetembe! Soha nem drogoztam!!! Szinte semmilyen étel vagy ital nem maradt meg bennem. Sokat is fogytam, ami nem vált az előnyömre, főleg, mert alapból vékonyabb testalkattal rendelkeztem. Mikor már teljesen szétestem és a vendégek is kezdtek elmaradozni, akkor a szüleim kijelentették, hogy nem tudom ellátni azt, amiért én ide születtem a földre. Ezért kiraktak és szó szerint elfelejtettek. Mivel még pár vendégem volt ezért sikerült kivennem egy lepratelepet. Hetekig alig mozdultam ki csak, amikor vendég volt akkor indultam neki. De már ott jobban voltam. Picivel már hamarabb tért észhez a testem reggelente. Az ételt is befogadta nagyon apránként. Hosszú hónapok teltek el, de egy alap színvonalat sikerült elérnem. Majd lassan egyenesbe jöttem, ha mondhatok ilyet. A pénz, amit én kerestem már az enyém volt, azt kezdtem vele, amit akartam. Mivel nem tudtam tovább lépni az alap szintemről, ezért segítséget kerestem és egy pszichológusnál kötöttem ki. Az első alkalommal közölte velem, hogy ő nem tud vállalni, mert nagyon törékeny, gyenge vagyok belül. De adna egy elérhetőséget, ha gondolom. Hát gondoltam miért ne és így jutottam el Attilához. Attila segített mindent elengedni, letenni és egy új életet megalapozni. A segítségével elkezdtem, befejeztem egy tanfolyamot és már egy ideje dolgozok is benne. Már az én életemben már csak én vagyok. És ez egy csodálatos érzés.