Árvaháztól önmagamig!
Sziasztok! Ibolya vagyok, 36 éves és én is bejelentkeztem Attilához hipnózis terápiára, mert már többször szembejött velem és mert sokan ajánlották. Évtizedekig úgy éltem, hogy egy pillanatra sem éreztem magam igazán biztonságban. Árvaházban nőttem fel. Ott tanultam meg, mit jelent félni akkor is, amikor épp semmi sem történik. A félelem bennem nem esemény volt, hanem talaj. Mindig ott volt a lábam alatt és csak később jöttem rá, hogy mások nem így élnek. Kicsi, csendes, törékeny lány voltam. Az a fajta gyerek, akit könnyű észrevenni, és még könnyebb bántani. Voltak napok, amikor a saját dolgaim tűntek el. Apróságok lehetnek neked, de nekem csak ezek voltak azok, amik az enyémek voltak. Legalább is azt hittem. Fogkefe, fogkrém, egy karkötő, egy póló, amihez kötődtem. Néha láttam, ki veszi el, néha csak a hiánya várt az üres polcon. És persze a „véletlen” meglökések, meghúzott haj, pofonok, leköpések, csúfolód...