Mi lett volna ha?
Kaptam egy levelet azzal a címmel, hogy: Mi lett volna, ha...? Ez a levél, amit most megosztok veletek, nem az én történetem. Szinte semmi jelenlétem nincs benne, de mégis a részese lettem! Néha elég lett volna egyetlen nap, akár csak egyetlen pillanat, amiben még ott van az az egyetlen kapaszkodó. Nem tudok hozzátenni mást, csak csendes tisztelettel és mély együttérzéssel meghajolni előtte. Kérlek, olvasd el. Kedves Attila, Tudom, hogy nem ismersz engem, de én Téged az írásaid alapján igen. Tudom, hogy ezt a levelet már soha nem fogja elolvasni az, akinek a leginkább szüksége lett volna rád. De én mégis leírom és elküldöm neked, mert nem bírom magamban tartani. És így talán én is kaphatok egy kis nyugalmat… A húgom, Szilvia (utálta, ha Szilvinek hívták) … 33 éves volt, mikor már nem bírta tovább. Lassan, csendben tört meg belül. Először csak sírt. Aztán már nem is sírt, csak némán bámulta a semmit. A férje éveken át csalta – újra és újra, arcon vágva a hűség m...