Pszichés seb!
Kedves Olvasó! Amikor megismertem a férjemet, az életem tele volt energiával, lelkesedéssel és optimizmussal. Nem volt a legjobban fizetett munkám, de boldog voltam benne. Szabad voltam, alkothattam, új dolgokat próbálhattam ki, és minden apró dolognak örültem: a napsütésnek, a friss esőnek, ami felfrissítette a világot. Még a nehéz pillanatokban is megtaláltam a szépet. Így éltem, amíg el nem jött az a pillanat, hogy a múltam, a családi hátterem árnyéka egyre inkább megjelent az életemben. A szüleim miatt lettem olyan, amilyen: érzelemmentes, visszafogott, magamba zárt ember. Apám képtelen volt kifejezni bár...