Élet? Kurva?
Szia Attila! Remélem emlékszel még rám, mert én még igen és nem is foglak soha elfelejteni. Neked köszönhetem, hogy nem lettem öngyilkos és hogy apukám még sokáig velünk tudott maradni. Két dolog miatt is döntöttem úgy, hogy megírom én is a közös történetünket. Az egyik, mert olvastam az oldaladon annak a vendégednek a történetét, akit a szülei rendszeresen bántalmaztak. Elgondolkodtam, hogy vajon mi lett volna az én reakcióm abban a szituációban, ha engem „neveltek” volna így a szüleim? Vajon akkor én hogyan döntöttem volna? Vajon találkoztunk volna? Lehet, hogy fel se kereslek, mert teljesen más kapcsolatom lett volna a szüleimmel. A másik dolog az az, hogy a két ünnep között egy bárban voltam a barátnőimmel és a másik asztalnál arról beszélgetett pár hölgy, hogy az egyikük férje kurvához járt és lebukott vele. Majd hosszan és megalázóan ócsárolták azt az hölgyet, akivel a férj lefeküdt. Persze arról nem szólt a másik asztal beszélgetése, hogy a férj miért döntött úgy, hogy...