Bejegyzések

Megalázva éltem, de nem tudtam!

Kép
Szép napot kívánok! Annamária vagyok és én azért írom le a velem történteket, mert szerintem nem csak én járok, jártam ilyen cipőben. Pár éve megismerkedtem egy kedves fiúval. Egy helyen dolgoztunk, igaz más területen és napközben szinte sohasem találkoztunk csak munkába jövet menet és otthon. Minden jól alakult egészen addig, míg össze nem költöztünk. Szép lassan átvette az irányítást felettem. Az elején azt hittem, úgy magyaráztam meg magamnak, hogy biztosan csak nekem akar jót tenni. A végén már az egész életemet irányította. Nem mehettem sehova a tudta nélkül. Ha neki nem tetszett valaki a társaságból, akkor nekem sem lehetett vele beszélgetnem. Ha társaságban voltunk és én nem róla áradoztam, akkor, mint a gyerek elkezdett piszkálni, hajat húzni, csipkedni. És ezt képes volt addig ismételni, persze úgy, hogy mások ne vegyék észre, amíg idegességemben el nem sírtam magam vagy csak róla beszéltem és áradoztam, hogy mennyire fantasztikus egy ember. Biztosra veszem, hogy mos...

Rádöbbenés!

Kép
Rádöbbenés! Üdvözlök mindenkit! Péter vagyok és én is Attilánál voltam hipnózis ülésen. Azért kerestem fel, mert a párommal nem ment minden, úgy ahogyan szerettük volna. Régen jó volt minden: boldogság, szerelem, gyengédség. De ez idővel megváltozott és mi is változtunk. Magamról csak annyit, hogy fodrász vagyok saját üzletemben és reggeltől estig dolgozok. A párom Zsolti személyi edző egy fitneszteremben és szintén sokat dolgozik. Az évek alatt jól megismertük egymás érzéseit és vágyait. Mégis a sok munka és a kevés együtt töltött idő elválasztott minket. Próbáltam minden percet megélni Zsoltival, mert tudta, hogy csak ez kis idő jut nekünk a nap végén. De bármit is csináltam nem segített. A vendégeim is észrevették, hogy eltűnt a mosolyom, a jókedvem. Eltűnt az életem. Az együttlétek sem voltak már olyanok. Vagy elmaradt, vagy gépiesen túl lettünk rajta. Én próbáltam mindig egy kicsit változtatni, de Zsolti vagy fáradt volt vagy egyszerűen nem volt már hozzá ke...

3 mp

Kép
Sziasztok! Zsigmond vagyok és én azért kerestem fel Kósa Attilát, mert szerettem volna javítani a sport teljesítményemen. 9 éve úszok versenyszerűen és úgy éreztem, hogy nem tudok tovább jutni, tovább fejlődni egy bizonyos szintnél. Egyre keményebben edzettem. Egyre jobban hajtottam magam szellemileg és fizikálisan. A várt eredmények nem jöttek, vagy csak egy kicsit tudtam előrébb lépni. Rengeteg technikát, edzés módszert, felkészülési programot ismertem meg és tanulmányoztam, de mondhatom, hogy hiába. Ekkor az édesapám, aki személyesen is segít mindenben, javasolta, hogy próbálkozzam meg a hipnózissal, mert sok élsportoló használja eredményesen. Elkezdtünk kutakodni a neten és így találtunk rá a Hipnózis Siófok oldalra. Több levélváltás után felkerestem Attilát és elkezdtük a felkészülésemet. Több alkalommal is voltam nála, rengeteg pszichés gátat, blokkot feloldottunk, ami bennem volt és hátráltatott engem a fejlődésben. Most ott tartunk, hogy kicsivel ugyan, de több mint 3...

Kilátástalanság!

Kép
Kedves Olvasóim! Egy olyan történetet szeretnék most megosztani veletek, ami engem is erősen megérintett. Természetesen a vendégem beleegyezésével és hozzájárulásával írom meg történetét. Nemrég felkeresett engem Lívia (nem ez az igazi neve, bár szerintem nekem se az igazi nevét mondta meg), hogy segítséget kérjen, mert elakadt az életében és nem tudja eldönteni, hogyan tovább. Mikor eljött hozzám, akkor egy igazán kellemes megjelenésű fiatal lány benyomását keltette bennem, aki a 20-as évei közepén jár. Mint kiderült a 30-as évei vége felé jár és van két gyermeke (ezt is az engedélyével írom meg). 26 éves volt mikor élete szerelme feleségül vette. Jöttek sorban az gyerekek, közös ház (hitelre – nagyon fontos), jó munka. Mint az már történelem (és jelen probléma még mindig) őket is keményen földre küldte a lakáshitel megemelkedése. Sokáig próbálták tartalékból, túlórával fizetni a megemelkedett törlesztő részletet, de kezdett a kör bezárulni. A férj nem bírta tovább, és aho...

„Ezért nem vagyok hajlandó osztálytalálkozóra menni!"

Kép
Az osztálytalálkozó akkor jó, ha nem méregetjük össze magunkat a másikkal, de persze érthető, ha valaki úgy érzi, le van maradva az életében a többiektől. Erika épp ilyen élményről számolt be. Rohamosan közeledik az  osztálytalálkozónk , én meg itt állok 45 évesen, és nem akarok elmenni rá. Nem azért, mert ne kedvelném a volt osztálytársaimat, sőt közülük többen is egész életre szóló barátokká váltak az idők folyamán, de nem bírom elviselni, hogy mindenkinek van gyereke, csak nekem nincs. Nem direkt nincs gyerekem, egyszerűen úgy alakult az életem, hogy nem jött össze, amikor akartam volna, aztán még el is váltam, és azóta nem találtam párt magamnak. Vannak fellángolások, apró szerelmek, rövid kapcsolatok, de alapvetően arra koncentráltam a sikertelen házasságom után, hogy megteremtsem magamnak az anyagi biztonságot és karriert építsek, nem pedig a párkeresésen volt a hangsúly. Mire észbe kaptam, már elmúltam 40 éves. Tudom, hogy van rá számos példa, hogy aká...

Elvárások útvesztőjében

Kép
Meg akarok ( KELL ) felelni a szüleimnek. Mindenbe irányítani akarnak, soha nem elégedettek velem. Miért halljuk ezt gyakran felnőtt emberektől, akik már maguk is szülők? Rengeteg oka van! Természetesen, soha nem jó csak az egyik oldalt szemügyre venni. Ha ezt tennénk, könnyen azt mondhatnánk, hogy erőszakos szülők túl magas igényeit képtelenség teljesíteni. A másik oldalról pedig lehet, hogy valaki olyan gyenge, olyan mélyen van benne a gyerekkorából hozott „minta”, hogy felnőtt létére még mindig a szüleinek akar megfelelni? Mindkét megközelítés lehet helyénvaló egyszerre, sőt jellemzően együtt járnak. De NE feledkezzünk meg a harmadik oldalról sem: az  elváráso k -rol . Azt akarom, hogy... A munkámból adódóan számtalan emberrel beszélgettem már. Többször előkerült a gyerekkor kérdése, és persze a szülőkkel „kiépített” viszony. Egyes családokban folyamatosan és kimondva jelen voltak az elvárások (" jól kell tanulnod", "engedelmeskedned kell", "r...